Már majdnem sikerült néppártosodni a Jobbiknak, amikor jött az esti buli

„A Jobbik politikai stratégiájának világában Magyarország a lány a társaságból, akit Jobbik, ez a betűrt flanelinges, barna mokaszines, gátlásoktól gyötört, bénácska fiú meg akar hódítani. Magyarország régebben egy belvárosi kordzakós fiúval, MSZP-SZDSZ-szel járt, aki mindig ígérgette, hogy elviszi Párizsba meg Londonba, de ebből nem lett semmi. Akik ismerik a kapcsolatot, azt mondják, soha nem értették és szerették egymást igazán. Az igazi, elsöprő szerelem ezután jött: a nagyhangú, sportkocsis, rózsaszín pólóinges Fidesz úgy elcsavarta Magyarország fejét, hogy azóta sem tért magához. Pedig Fidesz össze-vissza csalja, undorítóan bánik vele, de van egy fontos tulajdonsága: amikor nagy baj, tud olyan szépeket mondani, hogy Magyarország visszanyeli az önbecsülését, és újra meg újra a lábai elé omlik.

Az alamuszi Jobbik közben ott vár a sarokban. Ismeri a lányt régebbről, néha beszélgetnek, megmondta Magyarországnak, hogy neki mindent elmondhat. Meghódítani nem tudná, és nyíltan soha nem merne nekimenni a barátjának, mert se jó dumája, se egy rendes inge nincsen. Igazából irigykedik is. Van viszont türelme és ideje. Azt várja, hogy Magyarország egy nagyobb kiborulás után végleg otthagyja azt a rohadékot, leüljön mellé a padra, és a vállára hajtsa a fejét. És hogy Magyarországnak akkor az jusson az eszébe, hogy hát végül is, lehet, hogy régebben a fehér frottírzoknins-fekete bakancsos korszakában gáz volt ez a fiú, de most már összeszedte magát, és ő legalább talán nem csalja meg… És akkor felnéz Jobbik válláról, és a szájuk összeér.

Ha jól értem, a Jobbiknál valami ilyesmi a terv.”