Ágazati stratégia

2016. augusztus 31. 12:15

Kocsmai okoskodás olvasható minden konklúzió nélkül. Az anyag az ötlettelen teszetoszaságnak és az ostobaságnak egy veszélyes gyúelegye, de mivel az ágazati stratégiával általában semmi sem szokott történni, nem kell szaladnunk a tűzszerészekért.

2016. augusztus 31. 12:15
Pflanzner Sándor
Szőlőművelés

„A HNT és az FM beröffentették a bullshitgenerátort, és az előállt szövegnek A magyarországi szőlő-bor ágazat stratégiája címet adták. Az irat két részből áll: az egyikben a HNT önmagát púderezi, a másikban pedig - a stratégiaalkotás összes ismert módszertanát figyelmen kívül hagyva - kocsmai okoskodás olvasható minden konklúzió nélkül. Az anyag az ötlettelen teszetoszaságnak és az ostobaságnak egy veszélyes gyúelegye, de mivel az ágazati stratégiával általában semmi sem szokott történni, nem kell szaladnunk a tűzszerészekért. Ha hátradőlve, legalább egy percig gondolkozzunk az anyagnak azokon a részein, amelyek egyáltalán megérdemlik a gondolkozást, hamar kikerekedik, hogy mivel kellett volna foglalkoznia a szőlészek élcsapatának, ha már rájuk testálták ezt a feladatot.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 13 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
nicknamenick
2016. október 10. 14:58
ha csak ebből megélsz, és jól számolsz, akkor vmig nagyon jól csinálsz ha mellette másból élsz, és jól számolsz, és így nyereséges, akkor is jól csinálsz vmit ha egyéb, akkor nem annyira - de pl. a fogyasztóknak még akkor is lehet jó az is, ha neked nem nyereséges, de ők (mi) megihatják :-)
RAMBO
2016. szeptember 28. 16:11
Gyorsan egy mondat az elejére: régi teóriám, hogy a fillérekért felvásárolt rizlingnek csak a származási igazolványa kell, olyan mértékben javítják olasz és spanyol sűrítménnyel. A Balatonfüred-Csopak borrégió a szűkebb környezetem, arról tudok nyilatkozni: ott biztos nem lehet gazdaságosan termelni még integrátorral sem a jelenlegi szerkezetben. Ezért mondom azt, hogy ha van arra vonatkozó stratégia, hogy mekkora birtokméret irányába kívánná a politika elmozdítani a szőlőtermelőket, akkor ez olyan méretű ültetvényátalakítást jelentene, mint anno a TSZ-esítés volt. (Ezt szerintem ma nincs politikai erő, aki fel merné vállalni, még 2/3 birtokában sem.) Pont erről írtam a postban, hogy kellene egy vízió arról, hogy mi a terv a vidékkel - de ilyen terv Ángyán politikai lemészárlása óta nincs (pontosabban a kormány pont ezzel ellentétesen cselekszik). Ha a stratégiában a közepes birtokok (10-25 hektár) kerülnének előtérbe, az nem zárná ki sem egy termelési integrátor jelenlétét, sem egy sima felvásárló jelenlétét - hiszen akkor akár a szőlőtermelésből is meg lehetne élni. De ha nincs birtokrendezés, a jelenlegi birtok és ültetvényszerkezetben ez a fajta termelés nem lehet gazdaságos. A kisbirtokok (3-10 hektár) bor előállítás nélkül, csak szőlőtermeléssel nem lehet gazdaságos. Itt mindenképpen szükség van az értéknövelt termékre, egyszerűen a méret miatt. A törpékkel (3 ha alatt) szerintem nem kellene foglalkozni, ők a hobbiborászok. Szerethetőek, de sohasem fognak ebből megélni, mert még a terméket borként értékesítve sem tudják elérni a gazdaságossági köszöböt. De egy szó mint száz: vízió nélkül nincs hiteles stratégia. (Az olaszrizling átnevezése megaLOL.)
Autofocus
2016. szeptember 28. 16:09
Rambo bácsi, az ellenzéki borász. Kéretik ezen a szemüvegen át értelmezni a kirohanását. Ezzel együtt van amiben igaza van (tényleg vannak a stratégiában a műfajban manapság "kötelező" bullshit fejezetek, pl. kapcsolódás, fenntarthatóság, meg ilyen buzzwordök köré írt hablatyok), de van ami miatt szerintem feleslegesen veri a palávert. Leginkább a birtokméreteken / méretstratégián rugózni oktalan kötekedés. Konszenzusosan pozitív megítélésű külföldi borvidékek példáján is látszik hogy a birtokszerkezet nem "vagy-vagy" kérdés, hanem "és". Vagyis megvan a piaci szerepe, helye a nagybirtoknak, borkombinátnak (mellesleg pont itt van a kutya elásva, hogy nem feltétlenül kell óriási saját birtoktesttel rendelkeznie a mennyiségi borkészítő cégeknek, ha a felvásárlási területükön található kistermelőknek hatékony tudás- és technológiai segítséget tudnak adni a szőlőtermesztésben, akkor biztosítható a kombinátos borkészítéshez szükséges nem megugorhatatlan szőlőalapanyag-minőség. (Lásd. Tokaj Kereskedőház) Ugyanakkor a "kézműves" kistermelőkre, családi, minőségi pincészetekre is szükség és igény van, akiknek a szerepe a borvidék lehetőségeinek kompromisszummentes bemutatása, a csúcsborok, a terroir, a különlegességek, vagy simán csak szerethető, egyedi tételek megalkotása. Nem ördögtől való őket komplex turisztikai termékek előállítására ösztönözni, vagy desztináció szintű turisztikai programokba beilleszteni a pincéiket (kóstoltatás, borturizmus, helyi kézműves gasztró, stb.) Wachau, Burgenland és egy sor jól működő és bejáratott borvidék példája megmutatja hogy a két párhuzamos szőlész-borász termelési modell nem hogy gyengítené, vagy kizárná, hanem éppen is szinergiában erősíti egymást. A kombinátos, mennyiségi borkészítő cég feladata a "beetetés", a kedvcsinálás a borvidék minőségi alapborainak országosan elérhetővé tétele "minden teszkóban és CBA-ban" a családi / kézműves / kisbirtokok szerepe pedig a borvidékre kedvet kapó, utazással vagy anélkül a borvidéket mélységében megismerni vágyó fogyasztó kiszolgálása árban, minőségben és egyediségében változatos, jellemzően alacsonyabb palackszámú tételekkel.
Autofocus
2016. szeptember 24. 07:30
Nekem ezekkel a szókapcsolatokkal van problémám: 75 forintos rizling. Oké, de hol termelték? Ki termelte? Hogyan? Aki megvette mit tud róla azon kívül hogy szőlőfürt és érettnek tűnő bogyók vanak rajta? Milyen kapcsolatban állt a termelővel metszéskor, zöldszüretkor, permetezéskor? Érted mi a bajom? És akkor maradjunk Wachaunál, mert nem vagyok Master of Wine, nem ismerem a világ összes menő borvidékét, de pl. Wachau pont hasonló az adottságokkal rendelkezik mint Hegyalja, (hasonlóság a folyó, a terszok, a klíma, a csodálatos természeti, történelmi értékek, de más a talaj, ez szerintem Tokajban még szebb, különlegesebb ásványosságot ad) mégis sokkal többet hoztak ki Wachauból. A wachaui klasszifikáció (Steinfeder, Federspiel, Smaragd) könnyen értelmezhető strukturális dimenziót nyit a két meghatározó fajtából (rizling, veltelini) készülő eltérő karakterű és eltérő munkát és időt igénylő boroknak. Maradva az analógiánál, Wachau "Kereskedőháza" a Domaine Wachau, ami a jelentős saját birtok mellett elsősorban felvásárol, és a teljes szőlészeti-boárszati technológiai lánc folyamán "fogja" a kistermelők kezét. Innentől az ottani DW borok 6-12 EUR árszintje abszolút összemérhető a hazai 3-6 EUR palackokkal, sajnos ennyivel magasabbak ott a fizetések termelői és fogyasztói oldalon egyaránt, és ennyivel jobb a nemzetközi marketingjük is, sajnos szintén nem alaptalanul. Amit Etyekről írsz abban sajnos van némi igazság, viszont nézd a jó oldalát: azért bírom Etyeket mert legalább azokban az évjáratokban is találsz savat ami más borvidékeinken szanaszét égett. :-)) És akkor ha már Balaton, az északi partnak pont ez a baja hogy hiányzik egy jól működő mennyiségi integrátor aki a sokszor fogalmatlan kis szőlőtermelőket leszoktatja a rossz hagyományokról, a rossz értelemben vett "nagypapa-borokról" és igényes felvásárlóként megkövetelné és technológiai tanácsadással, iránymutatással és szakmai-dologi segítséggel el tudná érni hogy a teljes vertikumban ab ovo rentábilisan termelni nem képes kisbirtokok szőlői is a polcokra kerülhessenek vállalható minőségben. Szerintem egy ilyen dimenzióban igenis lenne létjogosultsága egy Balaton-bor szerű brandnek, még ha túlzásnak és feleslegesnek is érzem az Olaszrizling átnevezésétől csodákat váró pótcselekvéseket.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!