Nawrocki lépése 2023-ban még fájdalmas lett volna – 2025-ben már inkább szánalmas

„Karol Nawrocki elnök Orbán Viktor miniszterelnök moszkvai látogatása és annak kontextusa miatt úgy döntött, hogy magyarországi látogatását kizárólag a Visegrádi Csoport elnökeinek esztergomi találkozójára korlátozza” – adta hírül Marcin Przydacz, a lengyel elnök külpolitikai irodáját vezető államtitkár vasárnap reggel,

Szóval még mindig itt tartanak.

Ha most 2023-at írnánk, és az épp a 2023. őszi politikai vesztébe belegyalogló Jog és Igazságosság vezetője döntene úgy, hogy a kampányban kiváló ötlet belerúgni a magyarokba, ez a döntés fájna egy kicsit. Akkor még nem volt látótávolságon belül a háború vége, nem volt lejátszva a nagy visegrádi meccs, és megvolt az elvi lehetősége annak, hogy a lengyeleknek igazuk legyen: hogy Ukrajna konzekvens nyugati – ezen belül kiemelkedő mértékben lengyel – katonai és pénzügyi támogatása, valamint a szigorú szankciós politika miatt

Komoly álláspont volt akkor a háborúval kapcsolatosan a lengyel, ellenben elszigetelt és a harctéri tények által 2023-ban még nem feltétlenül bizonyított vélekedés a miénk. Fájt, amikor ők, az erősnek látszók, kiosztottak egy politikai tockost nekünk, a szorongattatásban élő elszigetelteknek.

De ennek vége. Karol Nawrocki – akinek májusi győzelméért összeteheti két kezét a Jog és Igazságosság, és aki jelentős részben azon lengyel jobboldali választóknak köszönhetően tudta legyőzni Donald Tusk jelöltjét, akiknek elegük van már a józan észt és a tények tiszteletét a háborús rettegésnek alárendelő Ukrajna-politikából –

Ma már világosan látszik ugyanis, hogy a konzekvens nyugati – ezen belül kiemelkedő mértékben lengyel – katonai és pénzügyi támogatást, valamint a szigorú szankciós politikát a hajába kenheti Ukrajna. Ezzel a politikával annyit sikerült elérni, hogy a 2021 végén és 2022 tavaszán elérhetőnél sokkal rosszabb békefeltételek eléréséért meghalt Ukrajna színe-virága, az ország pedig romokban hever. 2022 februárjában még gyakorlatilag a 2014-ben előállt de facto területi állapottal egyező orosz békeajánlat volt az ukránok asztalán; ma viszont már az annál Ukrajna számára kedvezőtlenebb frontvonal befagyasztásával sem érhetnék el a békét, hanem olyan területeket kér érte Oroszország, melyeket katonailag el sem foglalt. És nagy valószínűséggel meg is kell adni őket, mert Ukrajna az összeomlás felé halad. Ezt érte el a bombasztikus morális kiállásai mellé egyébként jelentős mennyiségű cselekvést is társító lengyel Ukrajna-politika.

Amikor Orbán Viktor most Moszkvába látogat, olyan hatalomhoz látogat, amely azon túl, hogy változatlanul Magyarország legnagyobb energetikai partnere, hamarosan ott fog csücsülni az európai elnökök és miniszterelnökök mellett a G8-csúcsokon, és működő MasterCardját fogja csipogtatni. Csak idő kérdése, és ez az ország az USA által oroszként elismert új területekkel fog gazdagodni.

Akkor, amikor a nyugati stratégia még vita tárgya volt, a helyzet pedig képlékeny, sokat számított Lengyelország, mint hatalmas és erős európai ország szava. Akkor viszont, amikor a nyugati stratégia ormótlan kudarca után söprögeti fel Donald Trump a cserepeket,

Egészen máshogy fekszik a leányzó 2025 őszén, mint 2023 nyarán.

Nawrocki persze azon túl, hogy az obligát moralizáló pozőrködést elvégezte az ezt láthatóan még mindig igénylő lengyel közönség irányába – halkan megjegyzem, belpolitikailag teljesen helyénvaló módon, nem kell Tuskék Magyarország-ellenes propagandáját kiszolgálni –, nem vesztette el teljesen az eszét. Nem robbantotta fel a V4-ek elnöki csúcstalálkozóját, nem mondott cifrákat; megjelenik szépen Esztergomban, és pontosan tudja, hogy Sulyok Tamás köztársasági elnök és emberei személyében Orbán Viktortól politikailag nem túl távol álló emberekkel találkozik majd.

Inkább csak az ad okot némi elmélkedéskre, hogy miért igényli a lengyel közélet 2025-ben még mindig egy minimum két éve meghaladott politika morális külsőségeit.

Nyitókép: AFP