Olimpiai élősködők

„Furcsa látni, vérlázító olvasni, amikor azok a politikusok, közéleti szereplők, akik az elmúlt években folyamatosan a kormányzat sportpolitikája ellen ágáltak, akik minden befektetés esetén hiszticunamit indítottak el, akik az iskolákban a kötelező mindennapos testnevelésórákat kritizálták, milyen büszkén nyilvánultak meg a sikeres olimpiai eredményeink láttán.

Persze mindig visszás és csöppet sem hiteles az, amikor egy politikus a saját népszerűségét akarja növelni azzal, hogy egy-egy olimpiai siker láttán álszerényen szurkol, majd gratulál, és végül verbálisan simogatja meg a sportoló buksiját. De leginkább akkor gyalázatos tett ez, amikor egy olyan ellenzéki politikus teszi mindezt, aki az elmúlt években azt állította, hogy a mindennapos testnevelésórák bevezetése elhibázott kormányzati lépés, hogy a látványsportok utánpótlását támogatni hívatott úgynevezett TAO (a társasági adó sportcélú felajánlása) a Fideszes-mutyik melegágya, amikor a stadionok felújítását pénzpazarlásnak, a tornatermem-építési programot pedig finanszírozhatatlan, kivitelezhetetlen tervnek nevezte. Azaz minden sportcélú állami befektetést pitiáner politikai érdekek miatt támadott meg.”