A menekült úszó és az MTVA: nem összeesküvés, csak hiba

Hosszú posztban akadt ki a Magyar Helsinki Bizottság amiatt, mert szerintük a közmédia kommentátora, ifj. Knézy Jenő a kormányzati menekültellenes kampányhoz igazodva direkt kihagyta a bemutatásnál a Menekültek Olimpiai Csapatának színeiben induló, egyébként szír Yusra Mardinit, miközben mindenki más nevét elmondta, háromnak pedig még az országát is a 100 méter női pillangó első előfutamában a riói olimpián.

Noha végig követtem az előfutamokat, nem emlékeztem az ominózus jelentre, mivel a leglassabb futamokat, hacsak nincs bennük magyar induló, nem igazán követem árgus szemekkel. Viszont látva a kialakult óriás botrányt az online és a közösségi médiában, visszanéztem az említett előfutamot.

Kiderült: Knézy Jenő valóban nem mondta el Yusra Mardini nevét, azt meg pláne nem, hogy milyen színekben indul. Ugyanakkor a közmédia kommentátora ezen túl sem állt a helyzet magaslatán. A futamban induló másik négy úszó nevét ugyan elmondta, de a nemzetekkel már akadt problémája - a grenadai úszót például grönlandinak mondta -, a pályabeosztást meg gyakorlatilag egyáltalán nem találta el. 

Ő maga is érezhette, hogy ezt fölösleges forszírozni, ezért inkább témát váltott, és a 100 méter pillangó magyar indulójáról, Szilágyi Liliánáról kezdett el beszélni. Ezt még akkor sem hagyta abba, amikor a képernyőre már kiírták a futam végeredményét. Sőt: konkrétan meg is jegyezte, hogy az érdektelen, és tovább beszélt a magyar úszóról.

Nem akarjuk védeni Knézy Jenőt, mert kétségtelenül nem tudhatjuk, hogy valójában mi járt a fejében. Valóban szándékosan nézte-e levegőnek a menekült lányt? Vagy csupán nem volt képben, és azt gondolta: a leggyengébb versenyzőket felvonultató futamra úgyse figyelnek annyian, hogy észrevegyék a hibáját, és így inkább amilyen gyorsan lehet, áttért olyan témára, amelyről azt hitte, hogy ott nagy hülyeséget talán nem fog mondani?

Két dolgot érdemes ennek kapcsán megjegyezni.

Egyrészt ha szigorúan a verseny szempontjából nézzük, akkor a 100 méter pillangó első előfutama – ahol kizárólag szabadkártyás indulók úsztak, és még a futamgyőztes Mardini is olyan idővel nyert (1:09,21), amelynél a magyar 11 éves lányok országos rekordja (1:06,80) is körülbelül 2,5 másodperccel jobb – valóban érdektelen. Egészen biztosan nincsenek tömegek, akik emiatt ültek volna le a képernyő elé. 

Aki rendszeresen néz úszóközvetítéseket, az tudja, hogy elő-elő fordul, hogy ezek alatt a leglassabb futamok alatt adják be a reklámot (nem csak a közmédia, hanem például az Eurosport is), hogy utána a valóban érdekes futamokat már ne kelljen megszakítani velük. Persze nyilván ez sem szép gesztus, de eléggé megszokott gyakorlat. Vagyis az, hogy Knézy nem foglalkozott a leglassabb futam indulóival, nem vette a fáradságot, hogy utána nézzen, kik is annak indulói valójában, hanem inkább Szilágyiról kezdett el beszélni, semmiképpen sem rendkívüli jelenség – legalábbis a magyar gyakorlatban biztosan nem az.

Mint ahogy egyébként az sem, hogy az említett kommentátor közvetítései során számtalan hibát vét. Rengeteg dologban pontatlan, nem mindig mindennel van képben, vagy éppen kihagy olyan dolgokat, amik viszont relevánsak lennének. Én személy szerint elég gyakran fogom is a fejemet miatta...

Valószínűleg itt is ez történhetett: nem egy menekültellenes összeesküvésnek voltunk tanúi a szombati úszó előfutamok során, inkább Knézy Jenő nem készült fel abból, hogy ki is az a Yusra Mardini, mitől érdekes, és talán még azzal sem volt képben, hogy mit jelenthetett a neve mellett az olimpiai zászló, ezért inkább nem is tért ki rá, bízva abban, hogy senkinek nem tűnik majd fel, mennyire nem állt a helyzet magaslatán ennek a futamnak a közvetítése során.

Ha már mindenáron ostorozni akarjuk a közmédiát, akkor tegyük azért, hogy elképesztő mennyiségben tolja a népszavazásos „Tudta?” propaganda-szpotjait az olimpiai közvetítések alatt, ami sokkal idegesítőbb, mint egy nem teljesen felkészült kommentátor bénázása.

Visszatérve Mardinire: a Menekültek Olimpiai Csapata egyébként egy nagyszerű kezdeményezés, egészen megható volt, ahogy a megnyitón felvonultak, Yusra Mardini története pedig önmagában is fantasztikus. Az ő sikere egyáltalán nem abban áll, hogy megnyert egy futamot, hanem abban, hogy korábban egy olyan „úszóversenyen” győzött, ahol az élete volt a tét, majd 11 hónappal később most pedig ott lehetett az olimpián, valóra váltva ezzel élete egyik álmát.