A migrációt nem állíthatjuk meg, csak az emberségről és az igazságról mondhatunk le

„Számít-e, hogy Orbán és kollégái nyugodtan alszanak, miközben a líbiai partoknál európai önkéntesek részvételével halásszák ki a holtesteket a vízből? Számít-e, hogy a kormányunk, ahelyett, hogy azon dolgozna, hogy egy valóban többpólusú világban, amelyben Európának is új utakat kellene keresnie a zavarosban való halászat helyett, szolidáris kiutat és fenntartható működési módokat találjunk a nemzetközi konfliktusokra, és a valós válságokra - kerítések építésével, plakátok és konzultációk szervezésével, meg hazug dicshimnuszok zengésével pazarolja a drága időnket, miközben persze »átláthatatlanul vagyonosodik«, azaz annyit lop, amennyit nem szégyell?

Számít-e, hogy az »európai elit« válságának részeként a kelet-európai elit sem képes reménykeltően elmagyarázni, milyen fejlődési modellek hozhatnának valódi felzárkózást a régiónak, hiszen hosszútávon nyilván Magyarország sem rendezkedhet be arra, hogy a mozdulni képes fiatalok kivándorolnak, és a hanyatló nyugaton kamatoztatják a magyar köz- és felsőoktatásban csiszolt tudásukat. Számít-e, hogy míg vezetőink kisvasutak, stadionok, alternatív médiavalóság és a vazallusi rendszer építésével vannak elfoglalva, a jövő szempontjából alapvető fejlesztések maradnak el az országban?

Számít-e, hogy Orbán több európai vezetőhöz hasonlóan, azért nem tudja elképzelni sem, hogy menekültek és szegény bevándorlók letelepedését segítse, mert nemzeti viszonyok között sem akar befektetni az emberekbe – a csókosok kivételével persze. Hiszen a szegényekre, alsó középosztályra, azaz a nemzet zömét adó milliókra csak afféle hasznosítható, igazságtalanul adóztatható, megvezethető, olcsó bérmunkára vagy közmunkára fogható, ingatlanfejlesztők kedvéért kilakoltatható »emberi erőforrásként« tekint. Akiknek feje fölött a Balog Zoltán-féle emberminiszterek szerveznek álkonzultációt, vagy jelentik ki, a tényekkel szokás szerint hányavetin szembeszállva, hogy a szegregáció üdvözítő.    

Igen, azt gondoljuk, hogy mindez számít, még akkor is, ha a következmények a rohadó egészségügyben, a forrongó oktatásban, az elvándorlásban, a rezignációban és a növekvő gyűlöletben mutatkoznak meg. A gazdasági, elit- és demokráciaválság nálunk is nagyban zajlik, az, hogy egyelőre a Fidesz győzedelmeskedik benne, nem jelenti azt, hogy a király ne lenne meztelen.”