Erdoğan és az Oszmán Birodalom

„Több politikaelméleti forrásból tudjuk, hogy az iszlám civilizáció nem rendelkezik mag-állammal. Természetesen több jelölt is van, de különböző okoknál fogva egyikük sem alkalmas erre a pozícióra. Szaúd-Arábia demográfiailag súlytalan, Irán nagy részben síita, míg az iszlám világ 90%-a szunnita, Indonézia földrajzilag távol esik a civilizáció arab központjától, míg Törökország a kemalista nyugatosításnak köszönhetően túlságosan is világi állam.

Az elmúlt évezred nagy részében az Oszmán Birodalom működött erős és hódító muzulmán országként. Kemál Atatürk színrelépéséig a muzulmán civilizáció mag-állama volt. Aztán Atatürk nyomán az erőteljes modernizáció és nyugatosodás eredménye egy gazdaságilag és katonailag erős, de a világban helyét nehezen találó Törökország lett. Erre utal az is, hogy az ország erősen tendált az Európai Uniós tagság felé, azonban az európai nagyhatalmak mindig hátrányosan bántak vele, természetesen eltérő civilizációs volta miatt.

A 20. század második felében aztán egy erőteljes reiszlamizációs hullám vette kezdetét Törökországban. Ebben a történelmi helyzetben került hatalomra, először 2003-ban Recep Tayyip Erdoğan, aki önmagát egy iszlám talajból táplálkozó, konzervatív demokratának tartja. (...)

Recep Tayyip Erdoğan ezzel a tömeges intellektuális tisztogatással valószínűleg bemattolta a kemalista nyugatosodást. A liberális elit lefejezésével az utolsó szükséges lökést adta meg annak, hogy Törökország újra régi fényében, az iszlám civilizáció mag-állama szerepében tetszeleghessen.”