„A polgárok elégedetlenségének az egyik szimbólumává éppen a fentebb megnevezett Vastanács válik, amely már a jelen zajlódó események előtt évtizedekkel kihúzta a gyufát, és vörös posztó lett a város urainak szemében; történt ugyanis, hogy a Bas-Lag távoli vidékei felé indított vasútvonal kivitelezésekor sztrájk, majd lázadás tört ki az embertelen munkakörülményekkel, a megkülönböztetett bánásmóddal és a korrupcióval elégedetlen pionírok körében, mely lázadás az eltökéltségnek és egy Judah Low nevű autodidakta mágus hathatósan közreműködő gólemeinek köszönhetően fényes győzelmet aratott. Akkor a vonat megpattant, köd előttem, köd utánam elhúzott a térképről a terra incognita mezői felé, ám most ismét a város felé csühög, nem kevés fejfájást és/vagy izgalmat okozva az illetékes elvtársak körében. Vaskos könyv, néhol talán kissé túl is van írva, de a Miéville-regényekhez szokott olvasók szerintem szeretni fogják, habár - a felvonultatott jó ötletek, az érzékletes leírások, a borongós hangulat ellenére - nálam a Perdido pályaudvar nyújtotta első élményeket már ez a könyv is csak nyomokban volt képes visszaidézni.”