Az év híre: a svédek Magyarország miatt féltik az Európai Unió biztonságát
Eközben Stockholmban azt sem tudják, hogyan küldjék haza az illegális migránsokat.
„Akarja-e, hogy a német és/vagy a bizánci császár, a római pápa vagy bármely európai hatalom a király, illetve a királyi tanács hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyarok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”
„Nemcsak azért történelmietlen, hamis és félrevezető szembeállítani az ezer évvel ezelőtti és a mai magyar állam bevándorláspolitikáját, mert nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba, mint Hérakleitosztól tudjuk, s a két állam és a két történelmi helyzet nagyon különbözik egymástól. Hanem azért is, mert – tudatlanságból vagy nagyon is tudatosan – eleve hamisan, félrevezetően interpretálják a Szent István-i Intelmeket. A bevándorláspárti, álhumanista, doktriner internacionalisták azt sugallják, mintha első királyunk, mondjuk a német Willkommenskultur ideológia nevében, valamiféle multikulti, nyitott társadalmat preferált, épített volna. Azt sem tudják, hogy az Intelmek kiválasztott és talán legtöbbször idézett mondata nem az országra, hanem a királyi udvarra, kormányzatra vonatkozik. A vendégek befogadásáról – pontosabban marasztalásáról – és gyámolításáról szóló hatodik részben Imre fiához fordulva a király elmagyarázza, hogy a római királyok azért lettek hatalmasak és dicsőségesek, mert sok nemes és bölcs jött hozzájuk különféle tájakról, és »amiként különféle tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különféle nyelveket és szokásokat, különféle példát és fegyvert hoznak magukkal, melyek mind a királyi udvart ékesítik«. Ezért megparancsolja fiának, hogy ezeket a jövevényeket – vagyis a bölcs papokat és a nemes lovagokat – jóakaratúan gyámolítsa és tartsa becsben, hogy nála maradjanak és ne kívánjanak máshová menni.
Szent István tehát nem tudatlan, képzetlen – s pláne nem Európán kívüli – idegenek, nem kiskorúak, nők és öregek tömeges betelepítésén gondolkodott, hanem a korabeli keresztény (!) Európa szellemi, politikai és katonai elitjéhez tartozó személyek szelektív, célzott meghívásán, kifejezetten a királyi hatalom megerősítése érdekében. Az Intelmekben többször megismétli, hogy a külföldi támadásoktól el kell rettenteni, meg kell védeni az országot, ezért van szükség az idegenből jött lovagok harci tudására, képességeire is, de eléjük helyezi a hazai főemberek, ispánok, vitézek tiszteletét, mert »ők országod védőfalai, a gyengék oltalmazói, az ellenség pusztítói, a határok gyarapítói«.”