A kaotikus pénzosztás tökéletesen tükrözi azt a zűrzavart, ami rögtön eluralkodik a kormányon, ha szembe találja magát a történelemmel vagy az emlékezetpolitikával.
„Elméletileg már hetek óta tartottak a külhoni ötvenhatos rendezvények, amikor a külügy beadta egymilliárdos pályázatát a megszervezésükre. Újabb hónapok teltek el, mire a pénz felhasználásáról Balog Zoltán és Schmidt Mária emlékbizottsága aláírta a támogatási szerződést Szijjártó Péter minisztériumával.
Közérdekűadat-igénylést kellett benyújtanunk, hogy megismerjük a pályázati anyagot. A részletes programismertetés azonban (időpontok, helyszínek, résztvevők) valahogy kimaradt a tárca tájékoztatásából. Pedig azt gondoltuk volna, közös érdekünk, hogy minél több programról minél többen értesüljenek.
Persze nincs ezzel gond. Annyi történt csupán, hogy az állam átpakolta a pénzt egyik zsebéből a másikba. A körítésként tálalt színjátékot amúgy sem veszi komolyan senki. Ahogyan azon sem kapjuk fel a fejünket, hogy 1956 hatvanadik évfordulója alkalmából falusi vendéglőt vagy pinceborozót is „romkocsmának” minősítenek, ha egyszer ez kell a támogatás elnyeréséhez.”
Magyar Péter a korábbi baloldali elit által használt kommunikációs stílusra állt át, vélhetően azt remélve, hogy ez majd kihúzza a pártot a gödörből. Ez azonban egy kétélű fegyver.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
A lakossági energiatároló-program keretösszege összesen százmilliárd forint.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Az ETO és a Ferencváros is posztolt.
Kigyulladt egy gépkocsi Sydneyben, a tetején a hanukát ünneplő transzparenssel.
