Jaj, ünnep!

„Elméletileg már hetek óta tartottak a külhoni ötvenhatos rendezvények, amikor a külügy beadta egymilliárdos pályázatát a megszervezésükre. Újabb hónapok teltek el, mire a pénz felhasználásáról Balog Zoltán és Schmidt Mária emlékbizottsága aláírta a támogatási szerződést Szijjártó Péter minisztériumával.

Közérdekűadat-igénylést kellett benyújtanunk, hogy megismerjük a pályázati anyagot. A részletes programismertetés azonban (időpontok, helyszínek, résztvevők) valahogy kimaradt a tárca tájékoztatásából. Pedig azt gondoltuk volna, közös érdekünk, hogy minél több programról minél többen értesüljenek.

Persze nincs ezzel gond. Annyi történt csupán, hogy az állam átpakolta a pénzt egyik zsebéből a másikba. A körítésként tálalt színjátékot amúgy sem veszi komolyan senki. Ahogyan azon sem kapjuk fel a fejünket, hogy 1956 hatvanadik évfordulója alkalmából falusi vendéglőt vagy pinceborozót is „romkocsmának” minősítenek, ha egyszer ez kell a támogatás elnyeréséhez.”