Ami azonban igazán levett a lábamról, az az egészen kreatív ötletorgia, ami főleg a kötet második felében beköszönt. Hernád bátran nyúl a kortárs popkultúrából, az irodalmi hagyományból vagy a magyar folklórból.
„Ami azonban igazán levett a lábamról, az az egészen kreatív ötletorgia, ami főleg a kötet második felében beköszönt. Hernád bátran nyúl a kortárs popkultúrából, az irodalmi hagyományból vagy a magyar folklórból; képes és pofátlanul összekever mindent, ami kicsit is illik a cselekménybe, de meglepő módon ez nem fogyaszthatatlan katyvasz lesz, hanem egy olyan szórakoztató hibrid, ami minden jelenetben tartogat valami meglepetést (tényleg, a náci zsoldoszombik egy idő után már fel sem tűnnek). Bár aki már ránéz a borítóra, amin egy bocskait viselő öregúr épp egy gépfegyvert tölt, miközben a háttérben egy szőke és egy pucér fekete hajú nő éppen szelfizik, nos, az már sejti, hogy itt nem mindennapi dolgok fognak történni. Ehhez a sok irányba tartó kreatív energiához pedig nagyon jól jön az a fajta humor, amit az első részben még egyáltalán nem éreztem ilyen hangsúlyosnak, de most nagyon jól esett.
Úgyhogy újfent felemás élmény Hernád Péter regénye, de továbbra is tartom azt a véleményemet, miszerint hiánypótló egy ilyen sorozat a magyar piacon. Szívem szerint nem bántam volna még, ha kicsit később jelenik meg, cserébe a szerző és a szerkesztő több időt tölt el a regénnyel, de valójában azt is könnyedén el tudom képzelni, hogy aki jobban megkedveli Pannónia Parancsnok nehézkes, terjengős stílusát, azt már az elején meg fogja ragadni a kötet, nem csupán a végső, izgalmas és pergő (no meg egészen remek megoldásokkal teli) jelenetek körül. Én azért továbbra is hiszek abban, hogy előbb-utóbb olvasok egy olyan Garabonciás Osztag-történetet, ami engem is gond nélkül meg tud nyerni – szóval jöjjön az Alakváltó!”
Az elmúlt években bővül a piac: a szuperhős-dömpinget követően művészi vagy éppen szépirodalmat feldolgozó képregények és olyan sorozatok látnak napvilágot, amikre korábban esély sem volt.
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
Az aztékok emberáldozatra épülő vallását a hódító spanyolok és a katolikus egyház a Sátán legintézményesültebb kultuszának tartotta.
Kemény nem ontja a könyveket, ami különösen rokonszenves a mai világban.
Ódákat zeng a helyi sajtó a PAOK csütörtöki teljesítményéről a labdarúgó Európa-ligában, miközben a görög csapat román edzője az 5–0-s győzelem ellenére is a Ferencvárost méltatta.
Több mint 10 százalékkal nőtt az egyéb építmények építése havi alapon, ami főleg a költségvetési szférához köthető, ám a cégek óvatosak. A jövőbeli fellendüléshez a gazdasági kilátások javulása szükséges, ami az egész ágazat lendületét visszahozhatja – véli a Makronóm Intézet elemzője.
