Tarlós István megtáncoltatta a csodálatos olasz filmcsillagot
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
Holy Woodból viszont szépen lassan elszivárog a valóság, és olyan dolgok érkeznek egy másik dimenzióból, amelyekre senki sem számított…
„A fantasztikus, és szokás szerint zseniális alapötlete ellenére ez volt az első olyan Terry Pratchett-könyv, amelynek nehezen jutottam a végére. Ez nagyban egyéni hangulat függvénye is, ám szerintem túl sok idő elment az »összemeséléssel«, és a nyomozós szál sem sikerült egészen kerekre. Nem minden szereplő lett igazán maradandó karakter, bár Victor annak indult: az egyetemi diák, aki szándékosan megbukik a vizsgákon, mert ha varázslóvá válik, akkor pénz nélkül marad. Ugyanígy a varázslókról szóló részek sem egészen mozdították előre a történetet, bár kétségkívül szórakoztatóra sikeredtek, mint ahogy az ezer elefántról szóló rövid közjátékok is.
Minden hibája ellenére azonban a Moving Pictures egy okos könyv. Egyszerre paródiája Hollywoodnak, és szerelmes levél is hozzá, telis-tele filmes utalásokkal, amiket minden rajongó imádni fog.
A kötet legsikerültebb szereplői egyértelműen az állatok voltak. A macska, aki úgy beszél, mint Szilveszter a Szilveszter és Csőrike kalandjaiban; az egér, aki pont olyan, mint Jerry; Laddie, a mindenki által csodakutyának tartott eb, aki valójában rendkívül ostoba és egyértelműen Lassie kifigurázása, valamint a kacsa, akinek a beszédét senki sem érti – épp, mint fajtársa, Donald esetében.”