Greg Keyes – Hangakirály

„Amennyiben már a rövid összefoglalóból – és a regény hosszából – is gyorsan levonjuk a következtetést, hogy jó eséllyel egy remek történelmi háttérrel, teljesen kidolgozott mitológiával megtámogatott, részletekben dúskáló epikus fantasyt tartunk a kezünkben, nem is tévedünk sokat. Igaz, a mai trendekhez képest kissé lassabb folyású a történet – a Miért?-ek ráadásul az első rész végére sem állnak össze teljesen, szóval aki szerint ez egy ezer oldalas monstre Prológus, azt sem tudom kárhoztatni… –, de ez nem igazán róható fel hibaként, hiszen így van igazán idő elmélyülnünk a több, sokáig egymással egyáltalán nem kapcsolódó szálon futó eseményláncban. Ez pedig valamennyire szükségszerűség is, már csak a szereplők szép számát tekintve is. Akik ráadásul nem is hullanak olyan vehemenciával (az elején, mert aztán persze minden bedurvul), mint például Martin könyveiben, így Keyesnek muszáj volt személyiségüket és hátterüket részletesebben is kidolgoznia.

De nemcsak a szereplők vannak részletekbe menően kitalálva, hanem például több kitalált nyelvet, kifejezést is megalkotott a szerző, amiket úton-útfélen használnak is a karakterek. Szerencsére túlzásokba sehol nem esett, nincsenek a könyvben tolkieni mélységű nyelvtani magyarázatok vagy oldalak tucatjaira rúgó tájleírások. Sőt, egyes fejezetek közt nagyobb időbeli ugrások is lehetnek, így az eseménytelenebb utazásokon való csámcsogást megspórolva az olvasónak. Arra viszont kiválóan megfeleltek már azok a kisebb trükközések is, amiket a szavakkal (tünvér/tündér, őrgréf/őrgróf) művelt Keyes – és a fordítás, ami szerintem igazán remek lett, bár nem az eredetivel összevetve mondom ezt, csakis egyszerű olvasói szemmel –, hogy hangulatossá és egyedivé, más kitalált világokkal össze nem téveszthetővé tegyék a sorozatot.”