„Korábban egy interjújában anekdotával érvelt, hogy ön is más pályában gondolkodott fiatalként, végül mérnök lett, és hasonló pályamódosítási lehetőségük lesz a diákoknak is a jövőben, ha valaki 13-14 évesen rosszul választott. Hogyan garantálja ezt a következő rendszer?
Hogy miként fog kinézni 2018-at követően a Nemzeti alaptanterv, azon dolgozik egy munkacsoport. Az egyik fő elv, hogy az oktatási rendszert nem 4+4+4 évre és nem is 8+4 évre, hanem 12 évre célszerű tervezni, mert pont ekkor lehet kezelni az átmeneteket az iskolatípusok szerint.
A szakgimnáziumban a négy év alatt három dolgot tehet a diák: szerez egy szakmát és később eldöntheti, hogy rögtön el akar-e helyezkedni, vagy esetleg saját vállalkozást indít. A második, hogy a szakgimnáziumban megtanulja azokat a közismereti tárgyakat, amelyekből érettségizni kell. A vita arról szólt, hogy a szaktárgyak hallgatása és az érettségi tantárgyakra vonatkozó óraszámokban hogyan lehet kompromisszumot kötni, ha nem akarjuk a gyereket heti 60 órás oktatásra kényszeríteni. A munkacsoport szerint a szakmához tartozó természettudomány alaptárgyakból fontos, hogy emelt szintű érettségi vizsgát tudjanak tenni, a harmadik és negyedik osztályban pedig legyen még egy természettudományos alaptárgy, amelyet szintén nagyobb számban tanítanak.
Kilencedik osztályban egy integrált, természettudományos tárgyat javasolnak bevezetni, amely nem egy tudományág megismertetését, hanem egy természeti jelenség többoldalú megközelítését jelenti – Magyarországon most még nincs ilyen, de ha ezt a három elemet összerakjuk, alkalmas arra, hogy valaki egyetemre menjen.
Harmadrészt?
Ha valaki úgy gondolja, hogy gépészeti gimnázium helyett vegyész szeretne lenni, de első két évben nem tanult kémiát, elmehet vendéghallgatói státuszba a szakképzési centrumon belül.
Egy diák, ha vendéghallgatóként másik iskolába kell mennie, hogyan egyeztetheti össze az órarendjével? Délután fog órára járni?
Az iskolák tudnak erre megoldást találni.
A pedagógusoknak viszont csökken az óraszáma.