Eretnek az, aki hisz Hugh Grant hazugságainak
Vallásról, hitről és választásról veszélyes a nagyközönségnek nyilatkozni vagy akár szónokolni, mert könnyű belefutni abba a hibába, hogy alaptalanul valótlanságokat állítunk.
Simon Pegg meg duplán jó választás volt, nem csak Scottyként telitalálat, de forgatókönyvíróként is megállja a helyét. Még ha nem is tökéletesen – bár jó kérdés, hogy a hibák mennyire írhatók az ő számlájára.
„A Mindenen túl legnagyobb problémája ugyanis a fő történeti szál gyengesége – mondjuk valahol ez is az eredeti sorozat báját idézi meg. Lényegében egy két órás hosszúságúra nyújtott TOS-epizódra hajaz, egy aktuális heti főgonosszal és aktuális heti rejtéllyel. Viszont 21. századi látványvilággal megspékelve, rengeteg humorral és néhány szomorú pillanattal. Az eredeti forgatókönyvből a hírek szerint 45 oldalt vágtak ki, a film végleges hossza kerek 120 perc – lehet, jobbat tett volna, ha egy picivel hosszabb a film, és némileg komplexebb a sztori. Idris Elba tehetségét ugyanis finoman szólva sem aknázza ki ez a főgonosz szerep, ami jutott neki.
Hangvételét tekintve leginkább a negyedik, Hazatérés – The Voyage Home című filmhez hasonlíthatjuk a Beyondot. Az az epizód sem igazán akarta komolyan venni magát. Nehéz is lett volna egy olyan eszement sztorival, amiben Kirknek és társainak az 1980-as évekbe kell visszautazniuk, hogy elvigyenek két bálnát, mert nélkülük nem lehet megmenteni a Földet. Mégis remek film lett belőle – és hasonló okokból működik a Mindenen túl is.
Simon Pegg és Doug Jung forgatókönyve megelégszik egy átlagos történettel – a műsoridő nagyobbik részében inkább a főszereplőkre koncentrálnak, ebből viszont 110%-ot hoznak ki. Gyorsan szétszórják a brigád különböző tagjait az aktuális heti bolygón, hogy külön-külön lehessen foglalkozni velük.”