„Amikor megalapítottam a Francis Bitonti Stúdiót, kis divatcégekkel kezdtünk dolgozni. Azért történt így, mert New Yorkban volt a személyes hálózatom, és a városban sok divattervező él. Valahogy belecsöppentünk, kiegészítőkkel, cipőkkel, övekkel, táskákkal indultunk. Partnereink nem engedhettek meg maguknak drága gépeket, és ugyan eladhattak nagyon drága terveket, de nem gyárthattak belőlük nagy mennyiséget. Ezeknek a márkáknak nehézségeket okozott a kiegészítők készítése, viszont a 3D nyomtatás lehetővé tette, hogy csináljanak valamit, amivel nem kockáztatnak. Nyomtatsz egyet, nem kell sokat tárolnod a raktárban, nincsenek minimumok. Ezt követően kezdtünk el arra figyelni, hogy hogyan tegyünk tárgyakat rugalmasabbá, hogyan készítsünk textíliákat, mert az emberi testtel kapcsolatos problémák zömét merev anyagokkal próbálták megoldani. Így jutottunk el Dita von Teese Metropolisz ruhájáig. Azóta rengeteget dolgoztunk divattervezőkkel.