Brian McClellan: Őszi köztársaság – Háborúzni orrvérzésig

„A sztori ugyanazt hozza, mint amit már volt szerencsénk megismerni - mind jellegét, mind színvonalát tekintve -, éppenséggel a három rész akár egy kötetben is megjelenhetne, mivel egyetlen nagy, összefüggő történetről beszélünk. A csaták és az akciójelenetek továbbra is könnyen elképzelhetőek, sőt, egészen beleélhetőek, és habár a csavarok nem okoznak akkora meglepetést, mégsem keltenek csalódást, mert a hangsúly nem rajtuk van, hanem az erejük végső határáig hajszolt karaktereken. A történet így döccenések és fennakadások nélkül robog előre, csak elvétve áll meg egy-egy pillanatra, hogy amolyan Trónok harca-módra elég feszültséget teremtsen a különböző szálak összeéréséig.

A hangulat tehát a megszokott, a szereplők jól ismertek, vagyis a rajongók otthon érezhetik magukat - de milyen lett a befejezés? Közel sem annyira eposzi, mint azt elsőre gondolnánk, sőt - a fináléban a személyesebb leszámolások kapnak főszerepet, de izgalomban így sem lesz hiány, meg különben is, az egész sorozat hemzseg a grandiózus harci és háborús jelenetektől, így a szűkebb családi körben lemeccselt végső konfliktus tulajdonképpen csak bezárja a kört.”