„Örök szerelem, ettől nem lehet elszakadni” – így vallott a visszatéréséről a Mandinernek az olimpiai bajnok
Szász Emese a decemberi országos csapatbajnokságon a gyermekei előtt léphet ismét pástra.
Megpróbáltam ezt a három ötletet megírni külön-külön különböző időpontokban, de egyik sem volt elég mély, hogy elvigyen a hátán egy könyvet. És akkor rájöttem: ezek mind részei egy nagyobb könyvnek! Aztán összeállt az egész. Interjú.
„Ez a könyv nagyon masszív, olyan kérdéseket köt össze, mint a hazavezető út keresése, a sors és a szerelem. Melyik volt ezek közül az első, ami eszébe jutott? Mi volt a szikra, amiből ez a könyv lett?
Valójában tíz éve próbálom megírni a Sötét anyagot. Három különböző ötletem volt, három különböző időpontban. Az egyik a doboz. Nem igazán tudtam, hogy mit fog csinálni, de tetszett a doboz és a hangár. Csak a kép volt előttem. Volt egy érzésem – nem igazán egy plot-ötlet, csak egy érzés – egy emberrel kapcsolatban, aki eltűnt az időben. Nem igazán tudtam, hogy ez mit jelent. Nem gondoltam, hogy időutazós könyvet akarok csinálni, de tetszett az elképzelés, hogy van egy ember, aki elsodródott valahova és nem talál haza, de még ezzel kapcsolatban sem voltam biztos semmiben. A harmadik darab pedig az volt, hogy [kiszerkesztettük spoilerek miatt – a szerk.]. Azon gondolkodtam, hogy ez hogy nézne ki, mi jöhet ki ebből. Megpróbáltam ezt a három ötletet megírni külön-külön különböző időpontokban, de egyik sem volt elég mély, hogy elvigyen a hátán egy könyvet. És akkor rájöttem: ezek mind részei egy nagyobb könyvnek! Aztán összeállt az egész.
Szóval gyakorlatilag az elméd elmerül a furcsaságokban, és néha ez az egész összeáll egy könyvvé?
Igen.”