„Az a szellemi hátország amit most hiányol, és ami megvolt, sőt 2008-2012 környékén még intellektuális élménnyé tett egy-egy LMP kongresszust mára teljesen megszűnt. Aki tudott elmenekült, visszament a civil világba, elment a Pm-be, a maradékot kiutálták, sőt kizárták az LMP-ből. És ebben bizony Andrásnak döntő szerepe volt.
Az LMP kamarilla politikával, a felek egymás ellen kijátszásával, (vidék -Budapest, Baranya-Csongrád) sztálini módszerekkel vezetése okán elvesztette a karizmatikusabb, önálló arculattal rendelkező képviselőit, vezetőit, szakértőit. Tulajdonképp mindenkit sikerült kinyírni, kiutálni, aki Schifferrel egyszer is vitába szált. A folyamat Vay Marcival, Lang Andrással, Ivádi Gáborral kezdődött, és az önállóan gondolkodni merő szegedi LMP-sek kizárásáig azóta is tart. A PM-esek távozása külön sztori, de jó néhányuk oldalválasztásában nem a szövetségi politika, hanem András primadonna viselkedése, autoriter, hisztiző frakcióvezetési stílusa volt a döntő. A PM-esekkel távozott az LMP intellektusának, szakértelmének, zöld, civil hátországának 70-80%-a.
Akik maradtak, a pártszakadáskor kiálltak Schiffer mellett, azok sem úszták meg, Vágó Gábor, Osztolykán Ági frakciótagok - mertek egyenrangúként vitatkozni - szintén a süllyesztőbe kerültek. (Az én eltávolításom is ebben a periódusban történt.)
(...)
Schiffert intellektusát, vitakészséget senki sem vitatja, de szimpátiát kevés emberben kelt. András arrogáns, hisztis, folyamatosan kompenzáló, nem szerethető figura - enélkül pedig nincs politikusi népszerűség. Vezetőnek bántó, türelmetlen, szinte lehetetlen együtt dolgozni vele.
Az LMP az elmúlt 3 évben arra ment amerre Schiffer akarta, ezért a kudarcot látva, de be nem ismerve, félúton bedurcizni és kiszállni, hátrahagyni a többieket nem túl tisztességes húzás.
Erős a gyanúm, hogy leghátul belső konfliktus, taktikai hátrahúzódás rejtőzik, ahogy2012. januárjában is. Az aktív LMP tagokkal beszélve úgy tűnik, az immár másodszor eljátszott hattyú halála magánszámnak prózai oka van.