Női papok a Vatikánban (és nem Ferenc pápa engedte be őket)...

„Köztudott, hogy Ferenc pápa nemrégiben felvetette a női diakonátus lehetőségét, és egy ezt megvizsgáló bizottság felállításáról is beszélt. Tudni kell háttérnek egyrészt, hogy a szentségi diakonátus az egyházi rend (papság) első fokozata, ezért kizárólag férfiak vehetik fel - noha az első századokban valóban léteztek női diakónusok, akik azonban nem voltak felszentelve. Ferenc pápa maga is mondja, hogy »az Egyház életében az állandó diakónusnők a szerzetes nővérek«.  Másrészt tudni kell, hogy egy bizottság már megvizsgálta a női diakonátus lehetőségének a kérdését a 2000-es évek elején, és a szakértők egyértelmű különbséget állapítottak meg a történeti diakónusnők és a jelenlegi állandó diakonátus között, vagyis nincs történtei precedens, nincs hagyomány, hogy ma felszentelt női diakónusok lehetőségéről beszélgessünk.

Fontos továbbá tudni, hogy Ferenc pápa nem női papokról beszélt, hanem esetleges női diakónusokról, az első századok mintájára, akik inkább a mai szerzetesnővérekre hasonlítottak, mint a mai állandó diakónusokra. A női papság kérdését elődei után Ferenc pápa is vitán felül állónak nevezte az Evangelii Gaudium apostoli buzdítása 104-es pontjában:

»A férfiaknak fenntartott papság – mint az Eucharisztiában önmagát odaadó vőlegény, Krisztus jele – olyan kérdés, mely nem vitatott.«

Azt hogy a női papság lerágott csontja mégis az asztalon van, inkább, mint bármikor korábban, nevezzük nevén: nyers engedetlenség az Egyház tanításával és a pápai hivatallal, és szégyenteljes tiszteletlenség Ferenc pápa személyével szemben. (...)

Ferenc pápa, noha nincs rá semmilyen bizonyíték, hogy ezt pártolná, mégis az általa kialakított média- és közhangulaton keresztül sajnos bátorítólag hat a progresszív szélsőségesekre. Továbbá a probléma forrása időben sem ebben a pontifikátusban keresendő, ugyanis II. János Pál volt az, aki szinte egyidőben azzal, hogy végérvényesen lehetetlennek nyilvánította a nők pappá szentelését az Ordinatio Sacerdotalis-ban, kiadott egy kis füzetkét, melyben engedélyezte a női ministránsokat. Ez körülbelül olyan, mintha egy fiú azt mondja egy lánynak, hogy sosem fogja elvenni feleségül, majd hozzáteszi, hogy azért még járhatunk...”