A férfiaknak nem kell gyengébbnek lenniük azért, mert a nők erősebbek

A férfiakat elárulták. Hogy kik? Nem, nem a nők. Azok a kvázi-férfiak, akikből hiányoztak a maszkulin férfi tulajdonságai - a határozottság, magabiztosság, erő, vezetői képesség, ön- és céltudatosság. Mivel ezek a kvázi-férfiak a hagyományos társadalmi modellben vesztésre álltak a férfias férfiak mögött, örömmel csatlakoztak a feministákhoz, gender-hívőkhöz, social justise warriorokhoz, akiktől azt hallották: "te nem is férfi vagy, hanem egyedi lény, külön társadalmi nembe tartozol, és ebben a kategóriában tökéletes vagy!" Magyarán megpróbálták a kudarcukat sikerként eladni, a hibáikat erényként. Látszólag mindenki megkapta, amit akart - a kvázi-férfiak mint a feminizmus, genderizmus és szociális egyenlőség harcosai villoghattak az erre fogékonyak előtt, még barátnőt is keríthettek ezen szélsőségesek sorai közül - a femi/gendernácik pedig igazolva érezhették magukat, "lám, még a férfiak is elismerik az igazunkat!" Csakhogy szép lassan kiderült, hogy valójában egyik csoport sem boldog. Több a frusztrált feminista, mint valaha, és több a magányos, boldogtalan "otherkin", feminim vagy "genderqueer" majdnem-férfi mint valaha. Miért is? Mert a gender-hívők, feministák és kvázi-hímnemű segédcsapataik kihagyták a számításból a biológiát (amelynek legszívesebben a létét is tagadnák) és az ösztönöket. Locsoghat egy feminista bármennyit a Grrrl Powerről meg hogy ő milyen boldog a permanens férfigyűlöletre nevelt, alárendelt SJW pasijával, az ösztönei egy férfias férfira vágynak. És bizonygathatja bármennyire egy genderhívő, kulturbalos majdnem-férfi két ribancséta és romkocsmabeli gender-előadás között, hogy ő milyen boldog a hisztérikus, mindenben trigger-warningot és mikroagressziót látó feminista nőjével, valahol érzi, hogy ez nem két egyenlő fél kapcsolata, hanem alá-fölérendeltségi viszony. És ő van alul. Nagyon alul. A férfias férfiak területei eközben folyamatosan szűkülnek - a legújabb kellemetlen változás, hogy az alapvetően férfias sci-fi/fantasy szubkultúrát is megpróbálják elárasztani a gender-elmélet eszmeiségében tocsogó ál-SF/F-el, amelyben tudomány, technika csak alibiként funkcionál a feminista agitprop mellett. Félreértés ne essék, nem akarom betiltani a genderizmust, sőt. Legyen, hozzák létre a saját szubkultúrájukat, alapítsanak saját gender-magazinokat, készítsenek saját feminista filmeket, írjanak saját queer-regényeket a saját célközönségüknek. De nem ezt teszik. Helyette kapunk egy kínos Szellemirtók-remake-et csupa nővel (amely karakterek épp azért nem működnek, mert a férfiakra írt szerepet játsszák el, nem pedig saját, női szerepet), bármely nagyobb díj jelöltjei közé bekerülni pedig már szinte csak úgy lehetséges, ha a regény gender-vonalon halad, és ha a mű csatakos az újbalos propagandától. A kulturbalosok/feminácik/genderőrültek nem hoznak létre saját szubkultúrát, helyette rátelepednek a science-fiction/fantasy szcénára. Nem sajátot akarnak, hanem azt, ami a férfiaké. Nem alkotni akarnak, hanem elfoglalni. Pont azért, mert ez szerintük kultúrharc. A "privilegizált, fehér, cisz-heteró" férfiak elleni küzdelem. És a végén, mikor már a sokat kárhoztatott "cisz-heteró" férfiak kiszorulnak mindenhonnan, ott állnak majd a feministák és segédcsapataik a maguk képére formált, férfiatlan, kiherélt ál-férfiakkal, és nem értik majd, miért nem találnak egy normális pasast sem. Pedig ők olyan keményen próbálkoznak... Hát ezért.

Drágaságom, San Francisco ma a buzik városa, és koszos, elhanyagolt.

A törvénykezés jogalkalmazást, tehát bírói jogot jelent. Nyilván törvényhozásra vagy jogalkotásra (nem) gondolt a fordító. Amúgy a férfiak legyenek férfiak, a fordítók meg fordítók.

"Sok országban az iskolarendszer egész egyszerűen kudarcot vallott – mert nem képes felkelteni és fenntartani a fiatal férfiak kíváncsiságát." Épp ezen gondolkoztam minap, nem volt-e jobb a külön lány és külön fiúiskola? A tanárok zöme nő, nem tudja a fiús problémákat kezelni.