És mi a helyzet rendszerszinten?
Beszélhetünk arról, hogy a törvénykezésnek olyan gazdasági és politikai következményei vannak, mely tekintettel van a nők szükségleteire, de nem ismeri fel a férfiak igényeit. Emellett figyelembe kell venni a média hatását, a munkahely hiányát. Sok országban az iskolarendszer egész egyszerűen kudarcot vallott – mert nem képes felkelteni és fenntartani a fiatal férfiak kíváncsiságát. Nem elhanyagolható továbbá a környezeti hatások okozta élettani változás sem, melyből következik, hogy egyre csökken a tesztoszteronszint. Ez a több irányból jövő támadás nehezíti a saját célok meghatározását.
Számos tényezőt felsorolt, melyek külön-külön is elég nagy hatással bírnak. Sokadszorra említi a videojátékot és a pornót. Miért éppen ezeket látja a legnagyobb veszélyforrásnak?
Félreértés ne essék, semmi baj nincs a videojátékokkal, hiszen fejleszti a problémamegoldó készséget, a reflexeket és baráti összejöveteleknek is jó apropója lehet. Magában a pornó sem akkora probléma, ha annak alkalmi fogyasztásáról van szó, vagy az illetőnek van összehasonlítási alapja, s tudja, mi történik a valóságban. A hangsúly a mértéktartáson van. Ha valaki túl sok időt tölt a virtuális térben, szociálisan elszigeteltté válik, kapcsolatai leépülnek, társas készségei fejlesztésére egyre kevésbé érez motivációt. Ezekkel a szélsőségekkel a kutatások kapcsolatba hozták az elhízást, a szorongást, az impulzivitást, az agressziót és a gyengülő teljesítményt az iskolában/ munkahelyen. A túlzásba vitt pornó pedig irreális képet fest az intimitásról, az igazi párkapcsolatról és a saját testünkkel kapcsolatos elvárásokról.”