„Az angolok mindig is az út másik oldalán jártak, és csak azok lepődnek meg most a döntésükön, akik nem látják be, hogy onnan más a perspektíva. Angliában euroszkeptikusnak lenni nem valami gyanús, extrém hóbort, hanem általános érzület: kicsit azok is euroszkeptikusok, akik most a maradásra szavaztak – csak ők, bár nem kedvelik Brüsszelt és az Európai Uniót, de bíznak abban, hogy megreformálható (vagy pedig tartanak a kiválás gazdasági következményeitől). (…)
Afölött pedig, hogy az Európai Unió széteshet, kár örvendezni. Van egy rossz hírünk: mi nem vagyunk Britannia. Az angolok (akár Skócia nélkül is) képesek megállni a saját lábukon, az Unió gazdasági és politikai hátszelétől függetlenül, mi itt, Közép- és Kelet-Európában erre nem vagyunk képesek, ezzel kapcsolatban ne legyen semmilyen illúziónk. Ki lehet menni a hidegre, de nagyon fogunk fázni, és odakint mindenféle vadállatok kószálnak. Túlságosan megszoktuk és alapértelmezettnek tekintjük - ezért nem becsüljük eléggé - a békét meg a vele járó viszonylagos prosperitást, pedig még nem halt ki teljesen a nagyapáink generációja: a nagyapáinké, akik harcoltak egy világháborúban.”