Még a Dűne írója sem tudja, hogy miről szól a prófécia
Szokás egy-egy legendának a mélyére ásni, elveszni múltjának részleteiben, de 10 000 év alatt birodalmak omlanak össze, így elég ritka, hogy ennyire messze utazzunk vissza az időben.
Nehéz kritikát írni ilyen évad után, hiszen rengeteg dolog történt az elmúlt 10 hét alatt, amikről beszélnünk kell.
„A kezdeti középszerűség kicsit visszavett a lelkesedésemből, mivel nem láttam azt a pluszt, ami miatt megszerettem anno a szériát. A látvány előtérbe került, de főként az epikus pillanatok emelkedtek ki a 6. évad első 6 részében, ezt a történet kidolgozottsága sínylette meg leginkább, ami nagyon nem tett jót neki. Az összes rajongó találgatott, hogy vajon Jon visszatér-e, és ha igen, akkor hogyan fog ez megtörténni, ki fogja visszahozni, és milyen módon támad fel. Talán e momentum volt a legkiszámíthatóbb, hiszen annyi szállal kötődik a történethez a fattyú parancsnok, hogy ha ez nem történik meg, akkor már elhasaltak volna a készítők. Apró meglepetések akadtak azonban, amik feledtették ezt és új színt vittek a Fekete vár körül zajló őrületes konfliktusba, ami egy ideje érlelődött a vadak és az Őrség tagjai között. Igaz, áldozatokkal járt a megoldás, és kompromisszumokra is szükség volt a békéhez, de csak-csak eltűntek a fellegek, és Jon végre a saját útját járhatta, ami rögös és hosszú, mégis hatalmas sikerrel zárult. Mindenképp meg kell említenünk a Fattyak csatáját. Az első hideg zuhany akkor ért, amikor végigültem ezt az 1 órás filmet, mert ez minden volt, csak nem sorozatrész. A csata árnyoldalaira fókuszált a rendező, így nem egy cukormázas polgárháborút láthattunk, hanem egy olyan összecsapást, ami életszerűen prezentálta egy ilyen volumenű esemény nehézségeit. Ha kukacoskodni akarunk, akkor persze itt is voltak olyan mozzanatok, amiket előre is kitalálhattunk, de ezeket nagyítóval kell keresnünk. Ha igazi fan vagy, akkor ezeket csak akkor szúrtad ki, ha testben és lélekben is figyelted az események magával ragadó sodrását, mert erre nagy szükség volt. Külföldön például mozikban is vetítették az epizódot, ami nem meglepő, mivel ez (mint korábban is említettem) valóban egy elég epikus alkotás lett. A záróepizódban látottakról tényleg csak dióhéjban számolnék be, mivel itt elég spoileres momentumoknak voltunk szemtanúi. Férfiasan bevallom, hogy nagyon erősen kellett ökölbe szorítanom a kezeim, hogy ne morzsoljak el egyetlen könnycseppet se, mivel Lady Mormont beszéde és egy múltban látható momentum annyira káprázatosan lett megvalósítva, hogy ember legyen a talpán, aki nem kapkodta ezek után a levegőt. Nagy dolgok várnak még Jonra, amikkel kénytelen lesz megbirkózni, de van benne elszántság és a stratégiai ismeretei is egyre jobbak ahhoz, hogy a Tél szeleit megfékezhesse.”