Mozgósítható regionális tartalékok

„Magyarország ugyanis két szempontból is nagyon aránytalanul fejlődik: egyrészről az exportképes és zömében külföldi tulajdonú cégek mellett a vállalkozá­saink nagy tömege nem tud bekapcsolódni a fejlődésbe. Periférián van, javarészt ezért nem vesz fel hitelt, nem vállal komoly beruházásokat. A kettéhasadtság azonban földrajzilag is tetten érhető: Budapest és az Észak-Dunántúl látványosan fejlődik (ezeken a területeken már egyértelműen munkaerőhiány is van), míg az ország keleti és déli része az unió legszegényebb régióihoz sorolható. A tizenkét legszegényebb régióból Magyarország sajnos néggyel részesedik: Észak-Magyarország, az Észak-Alföld és idetartozik még a Dél-Alföld és a Dél-Dunántúl is. A településtípus sem mindegy, hiszen ezekben a nehéz helyzetű régiókban az igazi probléma nem is a nagyobb városokban, hanem a nem agglomerációs elhelyezkedésű falvakban és a kisvárosokban van.

Bár most már évek óta érzékelhető Magyarországon a gazdaság bővülése, de ezekben a térségekben megállt az élet: nincs elég munkahely, a fiatalabbak és képzettebbek elvándorolnak, az ingatlanok leértékelődnek, egész kistérségek egyre szembetűnőbb gettósodása figyelhető meg. Nem elég tehát az ország szempontjából néhány kiugróan sikeres ágazat és térség. Az állam szerepe itt megkérdőjelezhetetlen: meg kell találni azokat a közszolgáltatásokat, tevékenységeket, amelyek nem igényelnek komolyabb szakképzettséget és fizikailag bárhol elvégezhetők. Ezért örültem annak a hírnek, amikor anno – csaknem egy évtizede – Szabolcsba, Tiszalökre telepítettek egy börtönt. Ez a döntés rengeteg, alacsony képzettséget igénylő munkahelyet jelent például konyhások, takarítók, biztonsági emberek számára. Hasonló fejlemény történt a közelmúltban, amikor Beregben hozták létre a közlekedési szabálysértések ügyeit intéző-postázó szervezetet. Ezek a döntések ugyanis ott teremtenek százszámra megélhetést, ahol az emberek egyébként nem tudnának máshol dolgozni.

Ágazati szinten van kormányzati gondolkodás az ügy megoldásáról: a mezőgazdaság és a turizmus van »kinevezve« arra, hogy nagy tömegek számára az elmaradottabb régiókban munkahelyeket teremtsen. Ám ez nem megy könnyen. Borzasztóan hiányzik az élelmiszeripar: a konzervgyárak tucatjai, amelyek az első Orbán-kormány idejében még léteztek, a cukoripar, a csoki- és étolajgyártás, az aszalóüzemek és a TÉSZ-ek, amelyek fel tudták vásárolni és képesek voltak tartósítani a megtermelt alapanyagot. Ezért az ország újraiparosodása nem történhet meg anélkül, hogy gazdaságdiplomáciával, kedvezményekkel, uniós címzett forrásokkal és állami munkahelyteremtéssel ne kapcsolnánk be a fejlődésbe az elmaradott vidékek lakóit. Nem lehet persze börtönöket és call centereket telepíteni minden fejletlen kistérségbe, azonban munkahelyek hiányában nemhogy stagnálás, de egyenesen lepusztulás történik, és könnyen negatív spirálba kerülhet egy-egy mostoha sorsú térség.”