„Nehéz kérdéseket vet fel a lett evangélikus egyház merész döntése, amelynek következtében nemcsak megtiltotta a nők lelkészi szolgálatra történő szentelését, hanem visszamenőlegesen is hatálytalanította az addig felszentelt női lelkészek jogosultságát a szolgálatra. Női lelkészek nem szolgálhatnak a lett evangélikus egyházban – ez a végkövetkeztetés. A miértekről különösen az észak-német evangélikus egyház szemüvegén át olvashatunk a témáról, ami eléri lassan azokat a protestáns, döntően evangélikus közösségeket, ahol a zsinati döntést, amely kétharmados többséggel született diszkriminációnak és az eddigi egyházi vívmányok elérésétől való visszalépésként értékelik. (...)
Ha az idők jeleire figyeltek az egyház vezetői, talán észlelhették negyedszázaddal a rendszerváltás után az egyház életét lényegesen befolyásoló történéseket, benne a szekularizáció vívmányainak egyházba történő beengedésének következményeit abban a kontextusban, amely az egyházban a női lelkészséget elfogadó vagy elutasító közegben hatott. Lehetséges, hogy a férfi papságot kizárólagosan vállaló egyházak jelenléte erőteljesebben hat a társadalomban. Nem a nemi kizárólagosság, hanem az egyértelműség miatt. A társadalom inkább vevő az isteni egyértelműségre, mint a társadalmi egyenlőségre. Bibliai alapozású a férfiak papi szolgálata. Kései és protestáns vívmány a nők lelkészi szolgálatra szentelése. (...)