Reprivatizációnak hívjuk azt a politikát, amely visszaadja az egykor államosított vállalatokat, vagy azok egyes vagyonelemeit korábbi tulajdonosainak.
„Hívjuk reprivatizációnak azt a politikát, amely visszaadja az egykor államosított vállalatokat, vagy azok egyes vagyonelemeit korábbi tulajdonosainak. A módszer jól átgondolt, korlátozott alkalmazásával egyértelmű, természetes tulajdonosokat, és jó esetben már csak ezzel is tőkét teremthetünk. Az érintettek, ha nem akarnak a visszakapott vagyontárgyak menedzselésével érdemben foglalkozni, eladhatják azokat, és ezzel ismét csak természetes úton alakul ki hazai tőke. Ezzel a politikával az állam azt is demonstrálhatja, hogy a magántulajdon számára szent. A jogbiztonság, és ezzel együtt a leendő piacgazdasági berendezkedésbe vetett közbizalom is erősödhet. Ésszerű feltételezni ugyanakkor, hogy a korábbi tulajdonosok igen jó eséllyel bőségesen rendelkeznek megfelelő morális erőforrásokkal is.
A limitált és bizonyos típusú vagyonelemekre korlátozott, állampolgári jogon való tulajdonrészesedés privatizációs módszere, másfelől, azt üzenheti sok-sok, az előző évtizedekben kizsákmányolt és becsapott embernek, hogy közös feladatban vehetnek, felelősen részt. A civilizált, európai, magántulajdonon alapuló piacgazdaság kiépítésének közös politikai feladatában. Egy ilyen politika elősegítheti a privatizációs célkitűzéssel magával való azonosulást is.
A kedvezményezettek nagy része nyilván nem tud majd mit kezdeni a lehetőséggel. De akadhatnak olyanok, akiknek sikerül élnie az eséllyel. Sok-sok ember tanulhat bele a piacgazdaság technikáiba, és dolgozhatja bele magát a szerződéskötések kultúrájába.
A portfólió-szemlélet
De nem sértik-e meg ezek a technikák a privatizáció eljárások egyik legfontosabb kritériumát: hogy a volt állami tulajdonnak a valóban legjobb gazda kezébe kell kerülnie? Ennek a kritériumnak is van morális tartalma. A tulajdont ki kell érdemelni. Legyen azé, aki a legügyesebb, a legdolgosabb, aki a legjobban képes dönteni kockázatos helyzetekben.
Azonban ha az öröklés intézményére, vagy akár csak szerteágazó tapasztalatainkra gondolunk, beláthatjuk, hogy ez a kritérium a legfejlettebb piacgazdaságokban sem teljesülhet általánosan. Ezért alkalmazási tartományát talán azokra az elszánt, elhivatott vállalkozókra érdemes leszűkíteni, akik tevékenységétől az állami szektor sikeres lebontása, a piacgazdaság megerősödése, fejlődése leginkább függeni fog.
Miért ne gondolkozhatnánk tehát a privatizációs technikák egyfajta portfóliójában? A központi, paradigmatikus módszer az állami vállalatok és vagyontárgyak fokozatos és jól előkészített eladása tisztességes, sikeres, kockázatot vállalni képes magánvállalkozóknak. De a portfólió elemei közé tartozhat a reprivatizáció és az állampolgári jogon járó tulajdonrészesedés is, nem utolsósorban ezek jelentős morális hozadéka miatt.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Recesszió, versenyképességi válság, politikai nyomás: a német kormány drasztikus lépésre szánta el magát.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Immár nincs olyan hónapja az évnek, amikor kihalt lenne a Palotanegyed vagy a Várkert Bazár. Rövidesen pedig teljesen megújult formában várja majd a látogatókat a Citadella is. Vassné Bojta Aminával és Sikota Krisztinával, a Várkapitányság vezérigazgatójával és vezérigazgató-helyettesével beszélgettünk.
Az orosz elnök az évértékelőjén nem finomkodott: nyíltan megfenyegette azokat, akik az orosz vagyonhoz nyúlnának, és bírósági harcot ígért.
Többen számítanak növekvő megtakarításra jövőre.
Évtizedek után kikerül eltávolíttatta az elnöki palotából az 1989-es rendszerváltást jelképező kerekasztalt.
A német kancellár az EU-csúcs után otthon is komoly presztízsveszteséget könyvelhetett el.
Helyszíni beszámoló a felvidéki magyar közösség megmozdulásáról.
