Marhák ellen marhákkal

„Olvasom, hogy egy gazda eladásra kínálja 220 (!) szürkemarháját. Mert hogy állata van, csak a legelőit vették el.

No, jelenleg éppen pénzre gyűjtök. De ha futna rá, istenuccse megvenném a gulyát. Meg hozzá még vagy kétezret. Aztán ezzel a szürke haddal megindulnék Budapestre. Ott pedig nekiereszteném Őket a városnak.

Most azt tudni kell a szürkéről, hogy igen jámbor állat. De ha menni akar, akkor az, kérem, megy! A bikája tonnán felüli, s a tehene se sokkal fitneszebb. Ha a szürke gulya megindul, azt bizony semmi nem állítja meg. Az, kérem letapos uberest, taxist, LMBQ aktivistát, politikust, drogost, verőlegényt, kisebbségi ombudsmannt, migránst, TEK-csapatszállítót, egyszóval mindent.

Èn mindeközben ülnék a Citadella tetején, kezemben egy távcsővel, mellettem pedig egy zacskó dohánnyal, És egy rekesz kézműves sörrel.

Vagy egy hétig hagynám csángálni a barmokat a barmok közt.

És egy hét után a város fellélegezne.

Mert az Úgy van, kérem, hogy aki a barmát el akarja tartani, hadd tarthassa már el! Aki pedig nem akarja többé eltartani, az szaggassa le róla a Gucci kosztümöt, meg a Hugo Boss öltönyt, aztán verjen a farára egy jó, suhogós, frissen vágott nyírfavesszõvel, és mondja neki búcsúzóul: »Eredj, marha, ahová tudsz! Legeld, marha, amit tudsz! De melletted, marha, Én barom többé nem leszek!«”