A következetlenség következménye: Faymann bukása

„Werner Faymann nagyon rövid időn belül teljes, 180 fokos fordulatot hajtott végre. A maximumra pörgetett »Willkommenskultur«-tól a kerítés leírására szolgáló »oldalelemekkel ellátott ajtókon« át a határok lezárásáig jutott el. A kapkodó, elsietett lépések a hitelesség feléléséhez vezettek.

Emlékezhetünk rá, voltak olyan momentumok a tavalyi év során, amik nekünk, magyaroknak is fájtak. A migránsválság során a holokauszt-hasonlatot Budapesttel szemben fegyverként bevetni bántó volt és visszafelé is sült el. Nem szabad ugyanakkor azt sem elfelejteni, főként most, amikor Faymann politikai pályájának legnehezebb órája ütött, hogy az, amit az osztrák kancellár az utóbbi időben a menekültkérdésben mondott, az felelős politikai vezetőhöz illő magatartás volt.

A baloldali választóknak és főként a bázisnak azonban mindez túl gyorsnak bizonyult. Amikor a napokban a párt egyik vezéralakja, a bécsi polgármester gyakorlatilag kivette a pártelnök-kancellár kezéből a belső válság rendezésének a kérdését, sőt, amint azt a sajtó is megírta, a fővárosi tanácsnokhölgyek közül többen egyfajta puccsal próbálkoztak, Faymann helyzete már nem volt tartható. Politikailag és emberileg is érthető döntést hozott. (...)

A pártelnök Faymann tudta, hogy a »Willkommenskultur«-ral elbukják az elnökválasztást, ezért gyorsan és radikálisan megváltoztatta a politikáját. Azzal azonban sem ő, sem a többi párt nem számolt, hogy mennyire változóban van a közhangulat.”