„Volt »egy nőügye« az edzőnek, ahogy Gyárfás mondta. Márpedig ennyi neki elég volt, aztán Aczél Endre, Friderikusz, Csapó is ítéletet mondott egy vélt halottról, aki azonban bánatukra nem volt úszó, így nem ismerhette az örök, belső szabályt, hogy nincs »de«, nincs »biztos?«, nincs »lehet, hogy« – hallgatás van. Volt eddig.
Bár az egyetlen valamirevaló kérdés már csak az, hogy mi lesz akkor most a perújrafelvétellel meg a koholt vádakkal, amelyek a »halott« Takáts Zsuzsa idejében még jól hangzottak. A választ – hogy teljesen mindegy – az asszony mondta ki, más szavakkal: a gyerekei hisznek majd az édesapjuknak, de a kétely mostantól ott lesz bennünk.
Kiss bűnhődése ettől a pillanattól kezdődött el, és életfogytig tart. Isten irgalmazzon neki.”