Ákos így lepett meg mindenkit a Papp László Sportarénában
Platina lemezzel és a múlt árnyaival vagy éppen fénylő szikráival Ákos lett Ákos előzenekara, hogy végül egy angyalnak monumentumot állítva a Metropolis épüljön fel.
A zenekar jelenleg megismerhető utolsó pénzügyi évéről szóló jelentése alapján legalábbis furcsának találhatjuk, hogy Fischer elmaradó koncertekkel revolverezi a városvezetést.
Milliárdos megtakarítás értékpapírokban (állampapírokban, kötvényekben, Mol- és OTP-kötvényekben), 300 millió forintos éves nyereség – két, egyáltalán nem elhanyagolható tényre bukkantunk a Budapesti Fesztiválzenekar legfrissebb, 2014-es közhasznúsági jelentésében, amelyekről a zenekar nem tartotta fontosnak tájékoztatni a közvéleményt minapi, pénzügyi helyzetét tisztázni hivatott közleményében. Főleg annak fényében nem mellékes a két adat, hogy a zenekar vezetője, Fischer Iván a fővárosi támogatáscsökkentésre hivatkozva közölte: kénytelenek lemondani koncerteket.
Mint ismert, a fővárosi közgyűlés múlt hét szerdán döntött arról, hogy a tavalyi 260 millió forint helyett idén 60 millióval támogatja a Budapesti Fesztiválzenekart. Erre a bejelentésre tromfolt rá Fischer Iván karnagy, az együttes vezetője egy, a közönségnek szóló üzenetben. A Beethoven VII. szimfóniájának II. tételével gyászhatásúvá tett felvételen Fischer kifogásolja, hogy hirtelen, konzultáció nélkül, az évad közepén vették el tőlük a kétszáz milliót, tiltakozásképpen pedig flashmobot is szervez a Vörösmarty térre május 7-ére, szombatra, ahová elhívta Tarlós Istvánt, hogy „magyarázza el a felelőtlen döntés célját, értelmét”. Fischer még személyeskedett is kicsit: „Budapest többet érdemel. Olyan városvezetést, amely jó gazdaként gondoskodik a város kultúrájáról.”
Pénz számolva, hisztéria keltve jó
A főpolgármester erre hisztériakeltésnek nevezte Fischer szavait, és hasonló hangnemben belengette, hogy a maradék hatvanmilliót is elvehetik, valamint felhívta a figyelmet, mennyiből gazdálkodik a zenekar. Legalábbis arra, amiről ő tudott: az állam több mint egymilliárddal támogatja ugyanis a BFZ-t, ráadásul százmillióval többel, mint tavaly. Ha a főváros most hatvanat ad, azaz elvon kétszázat, az összesen mínusz százmilliót jelent tavalyhoz képest.
A Fesztiválzenekar erre is reagálva hozta nyilvánosságra pénzügyeit tisztázni hivatott közleményét. Ebből kiderült, hogy 2014-ben több mint másfél milliárdos saját bevételük is volt (1 651 000 000 forint). Összesen tehát, a magyar és nemzetközi támogatásokkal együtt több mint hárommilliárd forintból gazdálkodhattak (3 098 468 000 forint).
A zenekar jelenleg megismerhető utolsó pénzügyi évéről szóló jelentése alapján viszont legalábbis furcsának találhatjuk, hogy Fischer elmaradó koncertekkel revolverezi a városvezetést. Hiteles akkor lehetne az érvelés, ha az együttes annyit költene, amennyi bevétele van. Nem ez a helyzet. A zenekar a 2013-as évet 316 milliós, 2014-et pedig újabb 291 milliós adózott nyereséggel zárta – ezek a tények sajnos kimaradtak a BFZ közleményéből.
Ahogy az is: az együttes a 2014-es évre vonatkozó beszámoló szerint több mint egymilliárdot (!) tart értékpapírban (egészen pontosan 1 068 489 000 forintot).
Járt-e Fischer Tarlósnál az év elején?
Ráadásul a „hirtelen”, „konzultáció nélkül” elvett pénz legendája is inogni látszik. Tarlós azt állítja, hogy már februárban jelezte Fischer Ivánnak, hogy vannak bizonytalanságok a támogatás körül: „Azt is megmondtam neki, hogy én mindent meg fogok tenni, de a dolog körül probléma van. Itt ült az irodámban.”
Fischer és Tarlós állítása egyszerre nem lehet igaz. A közhasznúsági jelentés ismeretében az viszont biztosan az, hogy az elmaradó koncertek nem a fővárosi támogatás megkurtításának, hanem Fischerék, illetve a Simor András által elnökölt BFZ Alapítvány döntésének következményei. Ehhez természetesen joguk van. Ha Fischer nem akar kakaókoncerteket adni, mert értékpapírban jobb helyen van a pénz, vagy mert ragaszkodik az évi 300 milliós nyereséghez, senki nem szólhat bele – csak nem kellene akkor másra kenni a dolgot, s melodramatikusan üzengetni arról, hogy „a zenét nem lehet elhallgattatni”. Már hogyne lehetne. A karnagyok dolga az elhallgattatás a koncerttermekben is. A zenét most sem más: a karnagy hallgattatja el.
*
Fotó: New York Social Diary