„A Kiss László-ügy fél évszázad utáni bolygatása – az igazságszolgáltatáson kívül – praktikusan arra volt jó, hogy szépen körvonalazódott benne, ahol élünk, az a sötét középkor. A magyar közbeszédben az áldozathibáztatás még akkor is szépen működik, amikor az elkövető bűnösségét bírósági ítélet bizonyítja. Ha Takáts Zsuzsannának nem volna papírja az őt ért szexuális abúzusról, akkor minden bizonnyal vesztesen jött volna ki ebből a helyzetből. Hiszen, ahogy Csapó Gábor nagyszerűen demonstrálta egy pohár víz segítségével, itt az áldozatnak azt kell bebizonyítania először, hogy ő nem akarta, hogy megtámadják.
Takáts Zsuzsanna kiállása pedig azért hőstett, mert jelenléte és szavai többet segítettek a közbeszéd megváltozásában, mint az összes feminista csoport és nőjogi szervezet együttvéve. Nem csak a személyével kapcsolatos hazugságokat leplezte le, hanem egyúttal azt az áldozathibáztató társadalmi diskurzust is, amely elhallgatásra kényszerít vagy meghamisít egy csomó ilyen történetet.”