Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Van a magyar újságírószakmának egy éves, nagy összejövetele, a Média Hungary, amit hívhatnának akár Média Budapestnek is, mert nem igazán vesz tudomást arról, hogy létezik vidéki Magyarország is.
„Itt, a vidéki Magyarországon is vannak példaképek. Példaképgyárosok közbenjárása, munkálkodása nélkül születnek. Nem kell átalakítani sem az öltözködésüket, sem a megnyilvánulásaikat, sem az életvitelüket. Azért nem, mert jó emberek. Azzá váltak, és önmaguknak köszönhetik mindezt. Ilyen a dunaszigeti buszsofőr, Kiss István is. Aki úgy mentett meg egy busznyi gyereket, hogy közben végig tudta, mások épségének, túlélésének ára az lehet, hogy ebbe a manőverbe ő maga belehalhat. De példaképek lehetnek a kollégái és a munkáltatója is, akik a rehabilitáció során végig mellette álltak, visszavárták, és akiknek köszönhetően most, lába amputálása után rövid idővel újra buszt vezethet. Egy olyan, nem átlagos járművet, amit miatta vettek, és ezen a buszon Kiss István újra gyerekeket vihet.
Igen, kellenek követhető példák. Pontosan ilyenek.”