Az X-Men: Apokalipszis majdnem lehetne az új Batman Superman ellen, de egy dologgal lepipálja. Spoilermentes kritika.
„Hovatovább abban is egészen biztos voltam, hogy nem lesznek váratlan csavarok, »csak« egy szokásos, lityilötyi képregényadaptáció következik, ami nélkülöz majd mindenféle dramaturgiai fordulatot. Ráadásul már csak azért sem lelkendeztem a megtekintés előtt, mert elolvastam néhány amerikai kritikát, amely kifejtette, a film teljesen megalomán, kiszámítható és képregényesen bárgyú. Ehhez képest az X-Men: Apokalipszis megnézése után olyan történt az újságíróval, amire nem számított! Az, hogy a legtöbb előzetes jósolgatás bejött, és ennek ellenére roppant könnyed és élvezetes filmet látott, ami nem nélkülözi a drámai pillanatokat sem.
Unom már megint leírni, de ismét tetten érhető, mi az, amiben a Marvel-filmek köröket vernek a Sötét lovag után készült DC-filmekre: mernek szórakoztatni. Nolan ráérzett arra, miként lehet a Denevérember sorsának drámaiságát annyira realizálni, hogy az hiteles legyen, de az Acélember és a Batman Superman ellen viszont már elfelejti ezt, ott már csak komolykodás és sötét tónusok maradnak. Ez pedig vajmi kevés. Mégiscsak brutális erővel rendelkező, már-már mindenható spandexes hősök tesznek városrészeket földdel egyenlővé! Ez lenne a hiteles? Ugyan már!
Nem akarok demagóg lenni, hiszen a Marvel-filmek ugyanezt megteszik, viszont az oldás és kötés eszközével operálnak, a komolyabb pillanatokat mindig megmenti egy tréfás kiszólás, valami kellemes gegelem, esetleg egy popkulturális utalás. Az X-Men: Apokalipszis is ettől működik. Nem felejti azt el, hogy ezek a szereplők tényleg a képregények lapjairól érkeztek. Nem akar annál több lenni, mint ami, vállalja a gyökereit, a zsánert, de nem válik öncélúvá vagy belterjessé sem.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Már az első trailer óta sejthető, hogy mire játszik és mivel lehet sikeres az Oz-mellékszál, de a mélyben ennél is nagyobb problémák vannak vele.
A kérdőív online is kitölthető.
A nő kiakadt, hogy a rendőrség semmit sem csinált, amikor a segítségüket kérte.
