Hiszel a varázslatban?
Hiszel az igazi varázslatban? Abban, amelyik nem a külsőségekben lakozik, hanem a szívekben? A Fővárosi Nagycirkusz karácsonyi műsora erre a kérdésre próbál látványos választ adni, inkább több, mint kevesebb sikerrel.
Ritkán fordul elő, hogy egy, a gyerekek segítésére létrehozott szervezet ártson igazán a gyerekeknek, az meg pláne, hogy ez épp a világ legnagyobb ilyen szervezete legyen: az UNICEF.
„Ritkán fordul elő, hogy őrjöngve rohangáljak a szerkesztőségben, most mégis kényszeríteni kellett magam, hogy visszaüljek a géphez, és megírjam ezt a beszámolót. Merthogy az is ritkán fordul elő, hogy egy, a gyerekek segítésére létrehozott szervezet ártson igazán a gyerekeknek, az meg pláne, hogy ez épp a világ legnagyobb ilyen szervezete legyen: az UNICEF. Az ENSZ gyereksegély-szervezetének Magyar Bizottság Alapítványa elképesztő, a gyermekbántalmazásról szóló, cukinak szánt (?) egyszázalékos kampányfilmjeit a mozikban, a gyerekfilmek előtt vetítik, és persze a YouTube-on is megnézhetők.
Három ilyen kisfilmet találtam, miután belebotlottam egy múlt heti inforádiós anyagba, melyből kiderül, hogy a megkérdezett pszichológus is teljesen kiborult a filmektől.
(...)
Mit gondol a bántalmazott gyerek, aki látja a filmeket?
Hogy tényleg nincs remény, az a világ rendje hogy őt verik, értelmetlen segítséget kérnie, és jobban teszi, ha megpróbál elrejtőzni a bántalmazó elől, vagy ha az nem megy, legalább rongyokat gyömöszölni a ruhája alá.
Mit gondol a nem bántalmazott gyerek?
Hogy kezdhet rettegni, mert ezek szerint nincs biztonságban, hisz úgy tűnik, az »apák« bármikor bánthatják.
Mit gondol a bántalmazó?
Hogy lám, más is bántja a gyerekeket, ez a világ rendje.”