Amerika Kapitány: Polgárháború

„Miután a csapat a sárga földig lerendezte egymást, természetesen hamar kiderül, hogy mégis, kinek volt igaza, és kezdetét veheti a békülésbe oltott finélé is. A filmtörténetben először végre egyszer van értelme a főgonosz zárómonológjának, teljesen döbbenetes. Beérik a komor és baljós nagy szomorúság a film elejéről, először nem is értem, miért nem állt össze sokkal előbb a kép, aztán órákkal később jövök rá. Ez a film vagy a 2020-as években játszódik, és engem átvertek a »napjainkban« felirattal, vagy épp a leghiúbb szuperhős nem költött eleget szemránckrémre és plasztikai sebészre, mert mit mondjak, egy tízessel néz ki öregebbnek a vélelmezhető koránál. A sötét felfedezés örömére majdnem lebontanak egy sziklaerődöt, de szerencsénkre beigazolódik, hogy a szovjet építészetnek voltak a csernobili atomerőműnél jobb pillanatai, míg odakinn, a jeges sziklák közt végre delarálják, amire a film eleje óta vártam: a bosszúnak semmi értelme, a gyógyulás útja az, ha lemondunk róla.

A levezetés már csak arra kell, hogy hagyjon némi reményt egy következő Bosszúállók filmre, illetve, hogy Stan Lee ellője a kötelező cameót. A feliratok közben és után is van extra jelenet, inkább csak aranyos, mint előremutató, de legalább nem kell attól tartani, hogy megszégyenülve kell kikullogni a teremből, amikor a takarítók már a körbesöpörték az embert: van miért várni, és ha másért nem, egy mosolyért talán érdemes is.

Összességében a Polgárháború nekem sokkal jobban tetszett, mint az Ultron kora, sőt, annak ellenére, hogy nem volt benne Thor és Loki, legalább annyira bejött, mint az első Bosszúállók film. A Galaxis őrzőivel persze semmi sem veheti fel a versenyt, de mindenképp érdemes megnézni; és mivel itt mégis az életnagyságúnál jóval nagyobb, hangosabb, és mégháromdimenzósabb dolgokról van szó, szerintem érdemes moziban.”