Időközben azonban történt egy és más, Simicska pozíciói nemcsak megrendültek, de el is tűntek, és eltűnt az állami segítség is rádiójából, a hétéves bérleti időszak pedig éppen most, az év végén jár majd le. Aki csak minimálisan követte az eseményeket, az is biztos lehetett benne, hogy a veszteséges és sokat büntetett Class FM számára ez a véget jelenti.
Ez a mostani húzás, a rádió amerikai kezekbe adása ezért jelent váratlan eseményt – lyat, amiről nagyjából senki sem tudja, hogy miért jó a feleknek, és a motivációkat, valamint a vételárat sem Simicska, sem az amerikaiak nem kötik a közvélemény orrára.
Egy frekvenciáját éppen elvesztő, veszteséges rádió értéke maximum annyi, amennyi a benne lévő számítógépek és stúdióberendezések értéke – de inkább kevesebb. Az amerikai cég egyszer már nagyon megégette magát a magyar politikával, másodszor miért próbálkozna. A rádiós reklámpiac manapság minden, de nem csábító, még a minimális kamatot nyújtó államkötvény is jobb befektetés. Szakmailag.
Mi vihette rá tehát az amerikai felet, hogy egy ilyen kétes, de inkább biztos bukó ügyletbe beleszaladjon? Mit kalkulálhat Simicska, hol lesz neki ebből a vélhetően készpénzmozgás nélküli ügyletből előnye?
Nem hiszem, hogy gyors választ kapunk bármelyik kérdésre, az viszont megjegyzendő, hogy az amerikai vevő odahaza is meglehetősen lobbiképes – 2009-ben el tudta intézni, hogy az amerikai kongresszus alsóháza demokrata párti kezdeményezésre ítélje el a szocialista kormány praktikáját, melynek eredményeként frekvencia nélkül maradtak. A magyar kormány az utóbbi hetekben Amerika-ügyben, különösen demokrata vonalon meglehetős harsány kijelentéseket tett (ld. még: Sorosozás), és Simicska talán ezzel üzen vissza valamit? De mit? Hogy Amerika velem van? Teljes őrület az egész.
De ha mégis valami ilyen játék zajlik, akkor ebbe hogy fog belekavarni például az év végi elnökválasztás? (Nagyjából a magyar frekvenciaosztással egy időben.) Ahol épp a demokraták állnak most bukóra?
Azt hiszem, jobb, ha keresünk egy jófajta, alufóliából szabott sisakot.”