Erősen valószínű, hogy túlzok, sőt, később nem biztos, hogy ezt kijelenteném, de ebben a pillanatban le merem írni, hogy az Amerika Kapitány – Polgárháború a legjobb Disney-Marvel film a Marvel filmes univerzumban. Szerintem.
„Tök jó volt az is, hogy a sok karakter ellenére ez még mindig megmaradt egy Amerika Kapitány filmnek. Egyértelműen Steve volt a főszereplő, és most sikerült őt közelebb hozni hozzám. Eddig nem igazán kedveltem, túl jó volt nekem, túl régimódi, és most értettem meg a karakterét, hogy milyen nehéz neki ebben a világban, és hiába vannak ott a Bosszúállók, attól még nehéz neki beleszokni a XXI. századba. Tony Stark most egy kevésbé vicces figuráját hozta. Oké, még mindig elég sok poént elsüt, és még mindig megvan az mindenből viccet csinálok stílusa, de ahogy haladunk előre, egyre inkább a háttérbe veszik, és erre volt most szükség. Egy új oldalát láttuk, megmutatta a sebezhetőségét, és nagyon érdekes volt.
Amire iszonyúan kíváncsi voltam, és sajnáltam, hogy ilyen keveset szerepelt (még többet kérek belőle), az Vision és Scarlet Witch szála. Nagyon fura volt Visiont embernek látni. Nem csak normális ruhákban, bár ez is lesokkolt az elején, hanem hogy android létére sokszor úgy próbál tenni, mintha ő is ember lenne. Először Sheldon Cooperre emlékeztetett. Viszont szerettem a racionális felét, ő úgy választott oldalt, hogy kiszámolta, mi lehet a legjobb. Aztán meg a két fél valahogy kiegyensúlyozta egymást, de ebből nagyon-nagyon keveset kaptunk. Wanda meg egy kislány, aki fél. A kettejük jelenetei nagyon jók voltak. Azt már előre tudtam, hogy ő a képregényben egy pár lesznek, de nem tudtam, a filmekbe ezt mennyire fogják belevinni. Nagyon sokáig képtelen voltam megérteni, hogyan lehetséges ez, mivel Vision egy android, és a párkapcsolat jó esetben szerelmen alapul, ami meg egy érzelem, és az androidok nem éreznek. Aztán győzött a kíváncsiságom, és látni akartam. Annyira jók voltak, olyan hihetetlenül jó volt köztük a kémia, hogy mostanra abszolút shippelem őket.”
Az elmúlt években bővül a piac: a szuperhős-dömpinget követően művészi vagy éppen szépirodalmat feldolgozó képregények és olyan sorozatok látnak napvilágot, amikre korábban esély sem volt.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Travis Timmerman arról is mesélt, milyen volt hónapokig az Aszad-rezsim börtönében ülni.
A volt amerikai házelnök, Nancy Pelosi egy hivatalos luxemburgi út során szenvedett balesetet, de állapota stabil, és a kórházból is folytatja munkáját.
