Lefordít(hat)atlan klasszikusok a fantasztikumban I. – Gótikus regény és horror

„1. A gótikus regény és a horror

Ha nem a legnépszerűbb írókról van szó, hazánkban mind a gótikus irodalom, mind a modern horror rétegirodalomnak számít. Egy olyan országban, ahol még Clive Barkernek sincs egységes, naprakész életműkiadása, nagy valószínűséggel ez nem is fog változni, pedig a fantasztikus irodalom gyökereiről van szó. A Delta Vision környékén szerencsére legalább a legfontosabb irodalmi gócpont, Lovecraft körül elkezdték összeszedni a fontosabb szerzőket (M. R. James, Clark Ashton Smith, Robert E. Howard, Robert W. Chambers már ismertebb nevek, de erős hiányok is még akadnak, amelyekre a semminél talán több az esély: Algernon Blackwood, Abraham Merritt, Margaret Oliphant, Lord Dunsany, Arthur Machen, William Sloane, stb.). Ezek a szerzők egymást könnyedén megtámogatják, és azt is nyugodtan elmondhatjuk, hogy egy-egy kellemes antológia, válogatás (pl. Carcosa árnyai, Düledék palota, stb.) tulajdonképpen lefedi a munkásságuk fontosabb részét. Ramsey Campbell és Thomas Ligotti műveinek kiadása is várat magára, Robert Bloch ugyan megjelent nálunk pár regényével (Pszicho, Tűzgolyó) és néhány novellával (bár a Cthulhu Mythos-hoz kapcsolódó A csillagvámpír és hasonlók jól el vannak dugva), de bőven van hiányosság, amit friss, önálló novelláskötet formájában lehetne pótolni. Shirley Jackson sem tudott itthon klasszikusával (The Haunting of the Hill House) megjelenni, ami már csak azért is ciki, mert a szerző nevét fontos irodalmi díj is viseli. (…)

Ennyi példa talán elég is: míg külföldön ezeket a könyveket szorosan egymás mellett megtalálhatjuk szinte bármilyen klasszikus gyűjteményben, nálunk feles arányban vannak lefordítva, és össze-vissza vannak kiadva. Érthető, mégis sajnálatos – főleg azt a tényt is figyelembe véve, hogy ezek a művek teljesen igyenesen, szabadon hozzáférhetőek, nincs szerzői jogi akadálya a fordításuknak. Időnként felbukkannak azért jobb kötetek ebből az érából (Le Fanu gyűjteményes kiadásának örültem), de ezek a kötetek mégiscsak jobban éreznék magukat egy átfogó, gótikus irodalomra specializált sorozatban, megfelelő előszavakkal, esszékkel megtámogatva. Nem lenne rossz.

Ugorva az időben és a térben elmondhatjuk, hogy nagyobb, szekundér nyelvterületek (német, francia, orosz) klasszikus horrorjairól még ennyit sem tudunk, és hiánypótló kiadás lenne itthon pl. a japán Junji Ito hátborzongató képregénye, az Uzumaki is, viszont az is elég problémás, hogy modern angolszász sztárszerzőkkel sem állunk túlzottan jól.”