A főszereplő Carolynt és „testvéreit” gyerekkorukban fogadta be Apa, és mind kaptak egy-egy katalógust a Könyvtárból: a háború, a gyógyítás, a matematika, és így tovább. Carolyn a nyelveket kapja meg, és nyolc éves korától kezdve meg is tanul minden létező és már nem létező nyelvet, ahogy a többiek is egyre inkább mesterei lesznek saját katalógusuknak. Apa azonban kegyetlen tanár, Carolyn pedig egyre inkább magába zárkózik.
Nehéz úgy beszélni erről a könyvről, hogy ne fedjük fel a fordulatokat. Mindenesetre érdemes tudni, hogy a mi világunkban kissé nehézkesen navigáló isten-tanítványok mellett két karaktert követünk még: a Carolynnal kapcsolatba kerülő jólelkű Steve-et, aki betörőként kezdte a karrierjét; illetve a háborús veterán Erwint, aki a kormány ügynökeként próbálja felgöngyölíteni a való világban egyre furcsább dolgokat elkövető tanítványok ügyét.
Ami biztos: ez egy őrült regény remek karakterekkel, néha kissé viszolyogtató eseményekkel és sodró prózával, ahol gyakran fogalmunk sincs róla, hogy mi történik, de az a szerencse, hogy ilyenkor általában az éppen narrált szereplő sem tudja, hogy mi történik – így már az is izgalmas, hogy ő mit fog fel az egészből. A könyv első oldalaitól kezdve sejthető nagy vonalakban, hogy mi történt, de a szépen adagolt emlékekből és a jelen történéseiből kirajzolódó ív egészen fordulatos befejezéshez vezet. Szerintem mondjuk maradt olyan, a könyv első oldalától velünk lévő rejtély, aminek nem kaptuk meg a megfejtését, de ez nem csorbítja nagyon a minőséget.