Kikérik maguknak, amikor azt mondjuk rájuk, hogy ellenzékiek
Pedig őszintébb lenne, ha az amerikai társaikhoz hasonlóan ők is nyíltan bevallanák, hogy kinek a szekerét tolják...
Az ember, aki ezermilliárdok felett, szinte minden magyar forint és fillér fölött diszponál, hetvenmilliós támogatást juttat a róla szóló könyvre. Egyszerűen odaadatja maga magára. Egyébként mennyi egy ilyen könyv kiadása? Hárommillió? Négy? Vicc.
„Péntek este, amikor az MNB-alapítványok dokumentumait megláttam, két órán át üvöltve káromkodtam. Mennyire pitiáner, mennyire arcátlan az egész.
Az ember, aki ezermilliárdok felett, szinte minden magyar forint és fillér fölött diszponál, hetvenmilliós támogatást juttat (juttattat) a róla szóló könyvre. Semmi szégyenérzet, semmi ügyeskedés, hogy legalább átszólni egy másik bankba, hogy Zolikám, Ádikám, Csabikám, Valakikém, leszel szíves akkor… Még egy kurva offshore-céget is lusta alapítani. Egyszerűen odaadatja maga magára.
Hetvenmillió tetves forint, ennek a többszörösét keresi nettó egy évben. De nem, nem fér bele. (Egyébként mennyi egy ilyen könyv kiadása? Hárommillió? Négy? Vicc.)
Mégis, mire számítottunk? Amikor kiderült, hogy kétszázhatvanmilliárd forintot (hahó, emberek KÉTSZÁZHATVANMILLIÁRDOT!, a magyar GDP több mint fél százalékát, a felsőoktatás éves költségvetési támogatásának majdnem dupláját) sakkoznak ki a Magyar Nemzeti Bankból alapítványokba, elég egyértelmű volt, hogy valami nagy disznóság készül. Ahhoz már nem is pofa, hanem azbeszt szopóálarc kellett, hogy bepróbálkozzanak a rendszerváltás utáni magyar gazdaságjogtörténet legabszurdabb és leglólábkilógatósabb trükkjével: azt mondták, hogy az MNB nyeresége (vö.: a megshortolt forinton szerzett profit) nem közpénz… Na, erre még Kövér Lászlónak is ökölbe szorult a bajsza. És amikor azt gondolhattuk, hogy cinizmusban és közröhejben elértük a lokális maximumot, jött a törvényjavaslat az alapítványoknak juttatott közpénz „közpénzjellegének elvesztéséről”. Simán átment a parlamenten. Az Alkotmánybíróságnak kellett elgáncsolnia.
Érdekes egy állatfajta a döglődő magyar jogállam. Egyrészt felnőtt, aggyal rendelkező képviselők beterjesztenek és elfogadnak egy ilyen törvényt, aminek a fejlécébe nagy piros betűkkel oda lehetne írni, hogy „Lopáshoz lesz”. Abban az országban, ahol egy ilyen törvényt elvileg felelős képviselők elfogadnak, a legkevésbé sem lehetne várni, hogy bármi megakadályozza a hatályba lépést. Az Ab mégis elkaszálta, és ezután az MNB alapítványai szinte zokszó nélkül kiadák az adatokat.
Hát, ha megítélték, tessék, itt van, excelben, pdf-ben, akármiben, mindenki láthatja, hogy lopunk.”