Céltalanság

„Kisebbségi magyar szempontból még rosszabb a helyzet, mert a választások után még reálisnak tűnhetett egy értékelvű összefogás, mostanra azonban úgy tűnik, ha lesz még kivel összefogni, az pragmatikus módon történik majd.

A választásokat követően a magyarkérdés csak érintőlegesen merült fel. Mint olyan téma, amin könnyen túl lehet lépni és nem állhatja útját a kormányalakításnak. A nemzetiségi kérdés nem volt akadály Robert Ficónak a pozíciói átmentésében és az SNS-nek a hatalmi pozíciók megszerzésében, és nem akadályozta a Hidat sem abban, hogy szövetségre lépve olyan pártokkal, amelyek ellenében korábban meghatározta magát, kijelentse, a programközpontúság révén az igényei kilencven százalékát teljesíteni tudja.

Arról, hogy mi az a hiányzó tíz százalék a nemzetiségi téren, érthető módon nem beszél a párt, mert egyrészt számosítani kéne, mi mindent ad fel, másrészt konkretizálni illene, milyen ügyek mennek veszendőbe. Eddig két szimbolikus téma merült fel, mint akna: Malina Hedvig kényelmetlen ügyének Magyarországnak való leadása könnyen eladható racionális lépésként, a kettős állampolgárság kapcsán való álláspont feladását viszont nehezebb magyarázni. A párt mégis képes lehet megúszni a felelősségre vonást, nem is feltétlenül azért, mert az értelemre, Kotlebára és a nácikra, vagy az ellenzék tehetetlenségére hivatkozik: azért lehet elkendőzni a botlásokat, mert úgy komolyan kevesen kérik számon.”