Egyszer találkoztam Sándor Máriával

„Egyszer találkoztam Sándor Máriával. Nem elég azt mondani, hogy többet kell költeni, azt is meg kell, mondani, hogy honnan vegyük a pénzt. – mondta arra a követelésünkre, hogy a GDP legalább 10 százalékát kell az egészségügyre költeni. Rendben! - válaszoltam. De mi ezt is megmondjuk: el kell venni a pénzt a milliárdosoktól, a szupergazdagoktól! Egyszeri 40 százalékos vagyonadóval kell sújtani őket! Ha a kormány erre nem hajlandó, a nép nyomásával kell kikényszeríteni.

Azóta sem találkoztunk, és utólag lemondta részvételét is a Munkáspárt rendezvényén. Értem én, meg is értem, és sajnálom is döntéséért. A János Kórház elött mi nem voltunk több ezren, legfeljebb néhány tucatnyian. A Facebookon nem volt nagy pénzekbe kerülő reklámfelhajtás. Az ATV sem mutatta egyenesben. De tessék elhinni, mi keményebb dolgokat vágtunk a hatalom szemébe, mint az elmúlt hetek akármelyik liberális tüntetésének agyon reklámozott figurái. Például azt, hogy a szocializmus egészségügye jobb volt, mert az embert szolgálta, a mostani rendszer pedig a pénzt.

A kormány nem azért ad keveset az egészségügyre, mert hozzá nem értő, érzéketlen bürokraták gyülekezete lenne. Nem! A kormány azért nem ad többet, mert ezzel csökkenti a tőke össztársadalmi kiadásait. Miért van ez igy? Azért, mert a tőkének kell jól járnia, és nem az embereknek. Miért? Azért, mert erről szól a kapitalizmus.”