Centrum a szélen

„Elvileg nem volna semmi baj azzal, hogy egy volt diákvezér negyedszázad múltán is egyetért önmagával. A gond az, hogy ezúttal a második legnagyobb, az államfőt is adó párt áll mögötte. És nem akármilyen tisztségre pályázik, a főpolgármesteri székből már miniszterelnök, államfő is került ki. Amelyik párt győz Bukarestben, rendszerint az nyeri a fél évvel később esedékes parlamenti választásokat is. Ráadásul Munteanu soha nem mutatott érdeklődést a város dolgai iránt, annál inkább foglalkoztatja a »nemzet megmentése«.

Egy szélsőséges nézeteket valló, nem utolsósorban pedig karizmatikus személyiség kaphat most lehetőséget. Egy tévéműsorban azt mondta, hogy a románok kisebbségben vannak a törvény- és döntéshozó struktúrákban, és »talán eljött az idő, hogy ez megváltozzon«. Kilátásba helyezte, hogy ha a fővárosi képviselő-testület nem támogatná majd a javaslatait, összegyűjt 2-3 százezer bukaresti választópolgárt, és velük »meggyőzi a politikusokat«.

Megvan tehát az ideológia, és körvonalazódnak a módszerek. A (jobboldali) értelmiség rémületét ez magyarázza: a veszély, hogy a PNL eszközzé válik Munteanu kezében. A lehetőség megvan. A Népszabadság egy korábbi számában Horváth István kolozsvári szociológus úgy becsülte: 20-23 százalékra tehető azoknak az aránya Romániában, akik vevők a szélsőséges diskurzusra. Corneliu Vadim Tudor elhunytával a Nagy-Románia Párt egykori szavazótábora árván maradt, a Szociáldemokrata Pártból kivált Bogdan Diaconu deklaráltan magyarellenes pártja pedig ezt a szegmenset nem tudja megszólítani. Ez a szavazótábor elvileg nem kompatibilis a liberálisokkal, de a valóságban azzá válhat. A fősodorba bekerülve korábban »szalonképtelennek« tartott eszmék minősülhetnek hirtelen vállalhatóvá. És akkor a szélsőség lesz az új centrum.”