Végre egy brüsszeli döntés, mely egy irányba mutat a magyar nemzeti érdekkel
A román-magyar gazdasági együttműködés egy újabb lendületet kap.
Egy szélsőséges nézeteket valló, nem utolsósorban pedig karizmatikus személyiség kaphat most lehetőséget.
„Elvileg nem volna semmi baj azzal, hogy egy volt diákvezér negyedszázad múltán is egyetért önmagával. A gond az, hogy ezúttal a második legnagyobb, az államfőt is adó párt áll mögötte. És nem akármilyen tisztségre pályázik, a főpolgármesteri székből már miniszterelnök, államfő is került ki. Amelyik párt győz Bukarestben, rendszerint az nyeri a fél évvel később esedékes parlamenti választásokat is. Ráadásul Munteanu soha nem mutatott érdeklődést a város dolgai iránt, annál inkább foglalkoztatja a »nemzet megmentése«.
Egy szélsőséges nézeteket valló, nem utolsósorban pedig karizmatikus személyiség kaphat most lehetőséget. Egy tévéműsorban azt mondta, hogy a románok kisebbségben vannak a törvény- és döntéshozó struktúrákban, és »talán eljött az idő, hogy ez megváltozzon«. Kilátásba helyezte, hogy ha a fővárosi képviselő-testület nem támogatná majd a javaslatait, összegyűjt 2-3 százezer bukaresti választópolgárt, és velük »meggyőzi a politikusokat«.
Megvan tehát az ideológia, és körvonalazódnak a módszerek. A (jobboldali) értelmiség rémületét ez magyarázza: a veszély, hogy a PNL eszközzé válik Munteanu kezében. A lehetőség megvan. A Népszabadság egy korábbi számában Horváth István kolozsvári szociológus úgy becsülte: 20-23 százalékra tehető azoknak az aránya Romániában, akik vevők a szélsőséges diskurzusra. Corneliu Vadim Tudor elhunytával a Nagy-Románia Párt egykori szavazótábora árván maradt, a Szociáldemokrata Pártból kivált Bogdan Diaconu deklaráltan magyarellenes pártja pedig ezt a szegmenset nem tudja megszólítani. Ez a szavazótábor elvileg nem kompatibilis a liberálisokkal, de a valóságban azzá válhat. A fősodorba bekerülve korábban »szalonképtelennek« tartott eszmék minősülhetnek hirtelen vállalhatóvá. És akkor a szélsőség lesz az új centrum.”