„Aki a munkájából szeretne boldogulni, a két gyerekét télen télikabátban, meleg cipőben iskolába küldeni, a lakását tisztességesen befűteni, hetente legalább kétszer húsos ételt tenni a család asztalára, havi 300 ezer forintnál kevesebből aligha jönne ki. Csakhogy ennyi pénzt a Magyar Szakszervezeti Szövetség létminimum számítása szerint a családok mintegy fele képtelen előteremteni. Az úgynevezett dolgozói szegénység példátlan méreteket öltött.
Azzal, hogy a KSH lemondott a szegénységi adatok közléséről, gyakorlatilag a kormány homokba dugta a fejét. Nyugodtan hajtogathatja, hogy a reformjai működnek, úgy hasít a magyar gazdaság, hogy még, de ettől a hazugságból nem lesz igazság. A magyarországi kereseteket mintha két kézzel nyomnák a megélhetési minimum alá, az emberek több mint negyven százalékának még napi nyolcszáz forint sem jut élelmiszerre. Egy olcsóbb cipő megvásárlása több hónapos projekt, és akkor egyetlen forintot sem költött az egészségére, testápolásra, a számlái kifizetésére.”