Schmidt Mária a Nyugatról: A hitetlenség a nihilizmusba vezet
Bemutatták a Terror Háza főigazgatójának legújabb esszékötetét.
A sci-fi politológiája összetett kérdések vizsgálatával egy izgalmas utazásra hív bennünket a tudományos fantasztikum eddig talán kevésbé vizsgált területeire.
„Az egyes témákat a szerző minden esetben egy-egy regénybeli konfliktus, helyzet bemutatásával kezdi, mintegy belehelyezkedve egy-egy szereplő nézőpontjába. Ezt két okból is hasznosnak éreztem: egyrészt az adott filmet, regényt nem ismerők is könnyen megérthetik az ábrázolt problémát, másrészt villámgyorsan megismerjük a vizsgált politológiai témát. A kötet egyébként is olvasmányos, közérthető stílusban íródott, de ezek a részletek még közelebb hozzák a politika szempontjait az olvasóhoz.
Ez szükséges is, mivel egy-egy fejezetben pontosan azt láthatjuk, hogy a politika nem feltétlenül az átlagember morálisnak tekinthető gondolatmenete mentén halad; több helyen magam is meglepődtem, mennyire nem tudok egyetérteni bizonyos szereplőkkel. Ennyiben mindenképpen hasonlít a jogra: a törvényeknek is az lenne a szerepük, hogy valami abszolút igazságra, jóra törekedjenek, de ehelyett a társadalmi kapcsolatok, viszonyrendszerek összetettségének köszönhetően mindenképpen relatívvá válnak – egyes csoportok feltétlenül azt fogják érezni, hogy az állami kereteken kívül rekedtek. A politikának is hasonló a kiindulási alapja, azonban túl sok érdek ütközik; a választók jóléte csak egy, néha nem is a leghangsúlyosabb szempont ebben a sokszereplős játszmában.
Ugyanakkor a kötet erénye az is, hogy a mindennapi cinizmusunk ellenére bebizonyítja azt, hogy a politika közel sem haszontalan és káros dolog. Ahogy maga a szerző is rámutat, a science fiction előszeretettel dolgozik diktatúrákkal, az ábrázolt demokráciák pedig a legritkább esetben tökéletesek. A szerző ezzel együtt fontosnak tartja leszögezni, hogy a legnagyobb (relatív) jólétet mégis csak a demokratikusnak tűnő rendszerek hozzák magukkal, hiszen itt van az állampolgárok legnagyobb mozgástere, szabadságjogaikat leginkább itt tartják tiszteletben, talán ebben az esetben a legjelentősebb a részvételük is. Ez pedig csak úgy valósítható meg jelen ismereteink szerint, ha a politikai érdekeket hagyjuk összeütközni és reménykedünk benne, hogy azok képesek közös nevezőre jutni.”