Schmidt Mária a Nyugatról: A hitetlenség a nihilizmusba vezet
Bemutatták a Terror Háza főigazgatójának legújabb esszékötetét.
Visszatekintve a regényre, kijelenthetem, hogy egy igen feszesre fogott sci-fivel volt dolgom, ami nem a megszokott klisékkel kooperált.
„Való igaz, hogy az események csak a könyv felének környékén indulnak be, de addig sem unatkozunk. Mondhatni, hogy clarkei leírást alkalmaz az író, ami inkább a tudomány és az ember kapcsolatára épít, mintsem a cselekmény akciódús leírására. Aminek köszönhetően bepillantást kaphatunk a klónozás emberre gyakorolt hatására is. Mint pl. a fogyasztó viszonyulása a termékhez, ami jelen esetben Turner és Lilian kapcsolatát jelenti. Mindaddig még a termék az elvárásunknak megfelelően »működik«, addig hajlandóak vagyunk elfelejteni, hogy »csak« egy másolatról van szó. Azonban abban a pillanatban, ahogy a terméken megjelennek az önálló identitás első jelei, hirtelen változik a kapcsolatrendszer. Turner is így alakul át szeretőből tulajdonossá, aminek köszönhetően úgy érzi, hogy bármit megtehet a tulajdonával, hiszen fizetett érte és az előre meghatározott két hét lejárta után úgyis lekapcsolják a másolat Liliant.
A regény végig megtartja sci-fi jellegét, még akkor is, amikor a vége felé átmegy egy kis thrillerbe. Feszesen megírt regény, ahol minden egyes eseménynek megvan a helye a történetben. Amiről az elején azt hinnénk, hogy szószaporítás, arról a későbbiekben kiderül, hogy igen is fontos része az eseményeknek. A visszaemlékezések segítenek jobban a mélyére látni a dolgoknak és elgondolkodtatnak az emberi természeten és a klónozásban rejlő veszélyeken. Igaz, lennének pozitív oldalai is a technológiának, azonban annak is vannak árnyoldalai, ahogy azt már A sziget című filmben is láthattuk.
Amiben kiemelkedik még a kötet a többi hasonló témájú könyv közül az az, hogy nem csak a megrendelő (Turner) oldaláról szemlélhetjük az eseményeket, hanem a másolat (Lilian) szemszögéből is megismerhetjük a helyzetet. A nézőpont változtatásának köszönhetően az olvasó is jobban bele tudja magát élni a komplett helyzetbe és nem csak egy szereplő szemén keresztül látja a világot.”