„A film legnagyobb erénye, hogy egy nézhető magyar zsánerfilmet kaptunk összesen 280 millió forintos költségvetésért, ami bagatell összeg egy amerikai A-listás filmhez képest. Nagyon hatékonynak tűnik a befektetett pénz felhasználása.
A helyszínek magyarországiak (Malomudvar, Uzsoki kórház), de semmi sem utal arra, hogy itt és most vagyunk. Nincsenek markáns márkanevek, 2016-ra utaló referenciapontok, ez majdnem bárhol játszódhatna. Van benne valami másvilágiság, ami nem árt neki: a vakációs felvételek videokamerával készültek, egy videokazettát adnak egymásnak, üzenetrögzítős telefont használnak – sehol egy mobil vagy internetező ember. A főleg sötét beállítások egyhangúak: jól mennek a filmhez, de nekem nagyon hiányzott valami emlékezetes kép, és ugyanez igaz a párbeszédekre. Bár a két főszereplő, Száraz Dénes és különösen Anger Zsolt jól játszik, nincs kibontva a figurájuk, nincs háttértörténetük, mélységük – és nagyon sterilen beszélnek egymással, a K-betűs szó és banális mondatok egyvelegével.
Mégis, az egész működik, jó nézni, szórakoztató, és még egyszer meg kell nézni, hogy az időhurkokban biztosan meglévő turpisságra, a nem pontosan elvarrt szálakra rájöhessünk. Az újranézéssel itt nem az a cél, mint az új Star Warsnál, hogy hátha másodikra-harmadikra jobban tetszik az a lélektelenül és fantáziátlanul összerakott izé, amit forgatókönyvnek nevezünk. Nem, a Hurok játékra hív, incselkedve azt kéri, hogy leplezzük le, hol hibázik a történet, mert elsőre ez nem világos. (A csavarosság miatt nem is sikerült rendes trailert gyártani hozzá.)”