A Hurok című új magyar, fantasztikus film egy férfival, a kezén lévő végtelen- (vagy Möbius-) jellel kezdődik, és ebben a szimbólumban benne van a lényeg, hogy mit fogunk látni.
„A film legnagyobb erénye, hogy egy nézhető magyar zsánerfilmet kaptunk összesen 280 millió forintos költségvetésért, ami bagatell összeg egy amerikai A-listás filmhez képest. Nagyon hatékonynak tűnik a befektetett pénz felhasználása.
A helyszínek magyarországiak (Malomudvar, Uzsoki kórház), de semmi sem utal arra, hogy itt és most vagyunk. Nincsenek markáns márkanevek, 2016-ra utaló referenciapontok, ez majdnem bárhol játszódhatna. Van benne valami másvilágiság, ami nem árt neki: a vakációs felvételek videokamerával készültek, egy videokazettát adnak egymásnak, üzenetrögzítős telefont használnak – sehol egy mobil vagy internetező ember. A főleg sötét beállítások egyhangúak: jól mennek a filmhez, de nekem nagyon hiányzott valami emlékezetes kép, és ugyanez igaz a párbeszédekre. Bár a két főszereplő, Száraz Dénes és különösen Anger Zsolt jól játszik, nincs kibontva a figurájuk, nincs háttértörténetük, mélységük – és nagyon sterilen beszélnek egymással, a K-betűs szó és banális mondatok egyvelegével.
Mégis, az egész működik, jó nézni, szórakoztató, és még egyszer meg kell nézni, hogy az időhurkokban biztosan meglévő turpisságra, a nem pontosan elvarrt szálakra rájöhessünk. Az újranézéssel itt nem az a cél, mint az új Star Warsnál, hogy hátha másodikra-harmadikra jobban tetszik az a lélektelenül és fantáziátlanul összerakott izé, amit forgatókönyvnek nevezünk. Nem, a Hurok játékra hív, incselkedve azt kéri, hogy leplezzük le, hol hibázik a történet, mert elsőre ez nem világos. (A csavarosság miatt nem is sikerült rendes trailert gyártani hozzá.)”
Legalábbis a Dumb és Dumber – Dilibogyók és a Keresd a nőt! szerzőpárosa szerint. Akik a Dear Santa, egy családi vígjáték álcája mögött a sátánból és egy család veszteségéből csinálnak viccet.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
A megválasztott amerikai elnök szerint Európának kell vezető szerepet vállalnia Ukrajna védelmében és a háború lezárásában.
