Levél Sándor Máriának

„Levél Sándor Máriának.

MIvel személyesen is ismerjük egymást, és tegeződő viszonyban vagyunk, ezért a Mari megszólítás, mert furán jönne ki a viszonyunkban a Tisztelt Sándor Mária. De ezt értsd mögötte, mert ez jár.

----

Kedves Mari!

Olvastam elkeseredett soraidat, hogy elfáradtál. Megértem. Pihenj egy nagyot.

A sokakhoz csatlakozva én is nagyon köszönöm eddigi példamutatásodat!

Nincsenek ma sokan, akik képesek az egzisztenciájukat is kockára tenni az igazukért. Éppen az olyan emberek példamutatása által lesznek egyre többen, mint amilyen te is vagy. 

Köszönjük neked!

A hatalom arra ösztökél mindenkit, hogy húzza meg magát, ne álljon ki a véleménye mellett, és ne legyen szolidáris másokkal. Mindent megtesznek azért, hogy az önzés és kicsinyesség uralkodjon el az egyénen, hogy ne jöjjön létre egymással szolidáris közösség se szakmákon, se társadalmi csoprotokon belül, és végképp ne ezek fellett.

Téged nem tudtak megvezetni. Te létrehoztad ezt a közösséget. Pélát mutattál arra, hogy milyen az, amikor valaki nem csak magáért áll ki, hanem másokért is. Megmutattad, milyen az, amikor valakit nem lehet megfélemlíteni, és nem lehet elhallgattatni.

Amikor valaki csak saját maga miatt dolgozik nem törődve másokkal, amikor valaki csak a saját boldogulását tartja fontosnak, és azért küzd, az átüt minden szaván és cselekedetén. Ideológiát gyárt magának arról, hogy miért kell meghoznia a saját kompromisszumait, és hogy azt mindenki meghozza. Ez átüt minden megszólalásán és cselekedetén. 

De az is átüt, ha valaki ezekkel nem törődik, és őszinte minden pillanatában. Akin ezt látják a tömegek, azt követni fogják. Akár akarja, akár nem.

Sokakat megnyugtat ugyanis, hogy van, aki helyettük kimondja majd, amit ők nem mernek, elvégzi majd azt a munkát, amit ők nem vállalnak, és eléri azt a változást amit ők nem képesek.

Nagyon örülök, hogy írásoddal felhívod a figyelmüket arra, hogy ez így nem megy. 

Nem vezérekre van szükség egy demokráciában, hanem önzetlen és bátor, saját magukért és másokért is kiálló polgárokra. Olyan hús-vér emberekre, akiknek nem csak az számít, hogy ők maguk jussanak előbbre a társadalmon belül, az is, hogy közös munkával az egész társadalom jusson előbbre. Nem csak a jobb- vagy csak a baloldaliak, nem csak az egészségügyben vagy csak az oktatásban dolgozók, hanem mindenki, együtt.

Köszönöm neked, hogy felhívod erre azok figyelmét, akik ezt ma még nem látják tisztán. Nem újabb vezérekre van szükségünk, nem újabb elöl menőkre, hanem egymás elfogadására, együttműködésre, közös cselekvésre. Mert együtt meg tudjuk csinálni, amit egyénenként nem.

Tisztellek, amiért ezzel szembesíteni mersz mindenkit. Tisztellek, hogy megállsz, hátrafordulsz, és elmondod: nem követni kell, hanem egy más mellett állni.

Mari, te nem feladtad, hanem folytatod, amit elkezdtél. 

Példát mutatsz. 

A hivatásodnak élsz, ápolod a rászorulókat a lehetetlen körülmények ellenére is, de közben odafigyelsz másokra is, a közegedere is, és vállalod a felelősséget. Amikor minden polgára így viselkedik, akkor lesz jó ország hazánk. Akkor lesz ugyanis a vezérek és kiskirályok országából demokrácia, ahol a felelős polgárok beleszólnak saját életük alakulásába.

Ehhez a célhoz vittél közelebb megint egy lépéssel mindenkit. Ha mindenki csak enniyt hozzátesz a közösséghez, imádni való és boldog lesz az ország.

Ilyen embrekere van szükség ma. És neked, a példamutatsodnak is köszönhetjük, hogy napról napra többen vannak.

Ezért köszönünk neked mindent.

Tisztelettel és barátsággal,

Juhász Péter”