Robi, nélküled nem sikerülhetett volna!

Valószínűleg jóval kevesebben ismerik a „Get In The Ring” című Guns N’ Roses-számot, mint mondjuk a „November Rain”-t vagy a „Paradise City”-t. A banda sohasem játszotta élőben (a lemezen hallható közönségzaj utólag lett rákeverve), nem volt klipje, nem lett sláger. Kifejezetten azoknak szánták, akik rágalmakat, valótlan dolgokat írtak vagy a zenekarról, vagy Axl Rose-ról, és az énekes igencsak keresetlen szavak gyűrűjében („motherfucker”, „suck my fucking dick”, stb.) név szerint is megemlíti ezeket az újságírókat. (Andy Secher – Hit Parader, Mick Wall – Kerrang, Bob Guccione Jr. – Spin)

A napokban jelent meg Ákos legújabb dala, a „Helyreigazítás”, amelyben a tőle megszokott stílusban, helyenként áttételes, metaforikus fogalmazásokban énekel arról, hogy a média hogyan hazudik, majd amikor nagy ritkán helyreigazításra kötelezik, hogyan bagatellizál, sunnyog, stb. Meg még biztos másról is énekel a dalban, de a metaforák néha nekem is túl soknak bizonyulnak…

Stumpf András a Facebook-on arról posztolt, hogy az ilyen intellektuális-elmélkedő riposztoknál mennyivel tökösebb, amit anno a Guns csinált: piff-dirr-bumm, név szerint megmondták, hogy kinek a k**va anyját. Mire én bekommenteltem, hogy magyarul is lehetne írni egy ilyen versikét, szintén nevekkel együtt… és csípőből meg is írtam. De még rá sem nyomtam a küldés gombra, felötlött bennem, hogy na, ezt valamelyik idióta tuti ki fogja halászni és megtalál vele – a kérdés csak az volt, ki lesz az az idióta.

A Heaven Street Seven zenekart mindig kedveltem. Nem tartoztak a legnagyobb kedvenceim közé, kicsit modorosnak találtam, de értékelhető és élvezhető produkciónak tartottam mindig. Rádió- és TV-műsorban is voltak nálam. Kicsit sajnáltam is, amikor feloszlottak. Pláne rossz lehetett ez a basszusgitárosnak, akinek ezzel megszűnt megélhetési forrása, és művészileg (is) frusztráltan kell újabbakat keresnie. Hogy ebben a keresésben milyen mélyre bír valaki menni, az még szomorúbbá tesz emberi sorsokat.

Németh Róbert, a Heaven Street Seven egykori basszusgitárosa, jelenleg a hvg.hu nevű, szebb napokat megélt, színvonalát, objektivitását, szakmaiságát nyilvánvaló politikai orientációja ellenére sokáig őrizni képes, ma viszont egyre radikálisabb, gyakorlatilag balliberális ellenzéki gyűlöletportálként funkcionáló „híroldal” megélhetési „újságírója” bárhol képes kotorászni a témáért. 

Valakinek a Facebook-oldalán, a kommentek erdejében is. Mivel zenekari próbára mostanság nem kell menni, belefér az idejébe, és lám, talál is egy kommentet; amely komment teljesen egyértelműen vicc, fiktív példa, egy Guns N’ Roses-dal adaptálása hazai környezetbe. Amikor valaki ebből próbál sajtóhírt csinálni, ott nagy baj lehet. És van is. Mert ez nem személyes eset, nem Németh Róbert frusztrációjáról, és még csak nem is egykori, laza barátságunk semmibevételéről szól. Csöppet sem haragszom, sőt, kifejezetten örülök, hogy szegény Robi „kiásta” a kommentemet; titkon még bíztam is benne, hogy valaki rátalál, és eljut a „címzettekhez”. Azóta már a Blikk is átvette a hvg-től az írást, így vélhetően nem csak a címzettek találkoznak vele, hanem kiválóan sikerül vele demonstrálni a hazai ballib sajtó működését is.

Egy az egyben közölték a „versikét”, természetesen a kontextus teljes kihagyásával, valamint a megjegyzésből áradó irónia mellőzésével. „Elfelejtve” megemlíteni, hogy ez egy „mesterséges” vers, amely a Guns N' Roses egykori, nagyjából pontosan ugyanezeket a szavakat használó száma alapján, példaként született. A megnevezett – és még nem nevezett – címzettek ezek szerint bekapták a horgot. Olyan körről beszélünk, amely önmagát a tudás, az igazság és az erkölcs egyedüli birtokosának képzeli, másokról kizárólag lekezelően, alázóan tud beszélni, legyen az Donald Trump, Kósa Lajos, Paksi Endre, Chad Kroeger… De ha vele szemben alkalmazzák ugyanazokat a szavakat, ha szembesítik saját magával és módszereivel, akkor hirtelen hiperérzékeny lesz és fantasztikus erkölcsi magaslatokba emeli saját magát, (színlelten) felháborodva az ellenfél hangvételén. És persze csöppet sem értve a viccet. 

Kicsit mint azok a migránssimogatók, akik világ életükben gúnyolták a kereszténységet, de most arról papolnak a keresztényeknek, hogy kövessék Jézus vagy a pápa példáját az „elesettek megsegítésében”. Képmutatás, kettős mérce, hazugságok, vélemények hírként való eladása (ahogy Ákos is megénekli), csúsztatás, félretájékoztatás, kontextusból kiragadott mondatok… a balliberális sajtó eszköztárának mindennapos elemei Magyarországon, 2016-ban.

Ezúton is köszönöm Németh Róbertnek, hogy tökéletesen illusztrálja mindazt, amiről és akikről kis „gúnyversem” szólt.

Robi, nélküled nem sikerülhetett volna!