Megbassza a rendszer az újságírót

„Vajon naiv az az ember, aki elhiszi, hogy lehet ma Magyarországon normális, csorbíthatatlan újságírói munkát végezni? Naiv az az ember, aki elhiszi, hogy a közélet feltárható? Hogy a politikai rendszer visszataszító jellege nem lehetetleníti el teljesen a munkát?

A rendszer - maradjunk csak ennél, talán így a legfinomabb a megfogalmazás - bebetonozta és undorítóan kihasználta a magyar emberek kiégettségét. A kivéreztetés tökéletes habonyi kommunikációs stratégia, és a szép lassan építkező strómanok, kiskirályok a háttérből marionettbábuként igazgatják a mindennapokat. Az emberben van egy bizonyos fokú naivitás, vagy csak hit abban, hogy még egyszer lehet másképp. Bennem volt, és ez a hit most megrendült.

És egyébként is: hogyan lehetne közpénzekről faggatni politikusokat, úgy, hogy közben a saját háttér nem transzparens? Hogyan lehet lapkiadóként elvárni az újságíróktól, hogy folytassák ugyanazt a színvonalas munkát, mint amit korábban tettek? Folyamatosan mondanak fel az újságírók, jönnek a Facebook-posztok. Így kell elképzelni a szakma exodusát. Már nem az első, és valószínűleg nem is az utolsó.

Mi marad hát, mit lehet tenni? Valaki nem zárja ki, hogy ezek után elmenjen külföldre. Valaki elhagyja a szakmát. Valaki nem hagyja el és átigazol. De a történtek tudatában, az egész médiapiac kifordult és gerinctelen létezésével meddig képes együtt élni épeszű és tisztességes újságíró?”